Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Ember az erőterekben

tét akarták megszüntetni, aki a Központi Fizikai Kutatóintézet főigazgatója is volt. Kapásból Marx Györgyöt javasoltam. Másnap azután több tanszéki barátommal közösen rábeszéltük, vállalja el a tanszékvezetést. Megígértük, hogy az atomfizikai tanszéknek minden második évben átengedjük a fizikus hallgatók elméleti fizika oktatását. Magával vihette két kiváló kollégánkat, Kuti Gyulát és Kunszt Zoltánt.

— Még ebben az évben, 1970-ben Marx György akadémikus lett.

— Annak is megvan a maga története. Akkoriban politikai bizottsági jóváhagyás kellett ahhoz, hogy ki lehet akadémikus. így ment a tagajánlás: behívták a párttag akadémikusokat, mit gondolnak, ki jöhet szóba akadémikusnak. Előkerültek a nevek, a végén csak egy-két jelölt maradt. Óvári Miklós az MSZMP KB osztályvezetőjeként vett részt ezeken a megbeszéléseken. Csöndben ült, szólt, ha kifogása volt.

Akadémikusként részt vettem azon a megbeszélésen, ahol Novobátzky előterjesztette Marxot akadémikusnak. Tudni kell, Novobátzky tanára volt Óvárinak a gimnáziumban. Marx nevének elhangzásakor Óvári megszólalt: „Novobátzky elvtárs, ez még nem aktuális." - Miért nem? - kérdezte Novobátzky. - Még túl közel vannak az ötvenhatos dolgai — válaszolta Óvári.

— Mit csinált Marx György 1956-ban?

— Nem sokat. Kicsit hőzöngött.

Óvári folytatta: „Majd később visszatérünk rá." Novobátzkyt türelmes embernek ismertük, de akkor az asztalra ütött: „Én azt már nem fogom megélni!" Igaza lett, rá egy évre eltemettük.

Újra eljött az akadémikusválasztás ideje, előtte a „közvéleménykutatással". Már tegeztem Óvárit: „Emlékszel, mit mondott volt tanárod, amikor legutóbb itt ültünk? Igaza lett. Meghalt. Nekem, mint utódjának kötelességem újra előhoznom a kérését, Marx György felterjesztését. Most mit mondasz rá?" - Jó, szerepeljen - egyezett bele Óvári. így azután Marxot 1970-ben megválasztották akadémikusnak.

— Mitől romlott meg a barátságotok?

— Szókimondó vagyok, mindig elmondtam neki, ha valami nem tetszett! Ez korábban nem okozott törést. Azután 1972-ben Chicagóban voltunk egy konferencián. Közös szobában laktunk, őt egyik este meghívta Telegdi Bálint. Mielőtt elment, odaadott nekem egy kéziratot, kolléganője első írásos tanulmányát arról, hogyan kellene megreformálni a középiskolai fizikaoktatást. A kvantumfizika középiskolai tanításának tervéről volt benne szó.

Nekifogtam, elolvastam, közben egyre mérgesebb lettem. Hiszen ez így kész őrület. Nem jött álom a szememre, s amikor Gyurka éjjel megjött a vacsoráról, elmondtam neki a véleményemet a tanulmányról: „A törekvéssel egyetértek, biztosan kell tanítani valahogyan a kvantummechanikát a középiskolában, de nem így. Legjobb lenne, ha ezt magad dolgoznád ki, Károlyházy Frigyes bevonásával. Ezek a kérdések őt is foglalkoztatják, sok energiát fordít a tanárok továbbképzésére." Nem szólt semmit, kikapta a kezemből a kéziratot, láttam, vérig sértődött.

Akkoriban az egész világon, és ezt követve kicsit nálunk is a tudományosságot erőltetve próbálták felforgatni a közoktatást. Az oktatás folyamatos megújításának egész tanári pályám során híve voltam. A jó tanár óráról órára megújul, bővíti tudományos ismereteit, színesíti pedagógiai módszereit. Mi nem a modernizáció ellen voltunk. A gyerekek absztrakciós képességét meghaladó tárgyalásmód ellen ágáltunk. A statisztikus termodinamikában például a hőmérsékletet úgy definiáljuk, hogy a mikroállapotok száma természetes logaritmusának az energia szerinti deriváltjával hozzuk kapcsolatba. Senki se mondja nekem, hogy ez a középiskolába való! Vigyük be a közoktatásba a modem fizika elemeit, de ne így!

100