Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Cseke Péter: Kisebbségi életmodell teremtője
két hirdetnek. Más megítélésben pedig: konzervatív befolyás alatt állanak, és ők azok, akiktől nem érvényesülhet itt a haladó szellem. Aminthogy vádként fogalmazódott meg az is, hogy az ifjúság nem érdeklődik a politika iránt. Ez utóbbira László Dezső válaszol A főiskolai ifjúság és a politikai pártok című cikkében. Kifejti, hogy ez a vád igaz is, meg nem is. „Igaz annyiban - írja 1931-ben -, hogy az ifjúság pozitíve tényleg nem érdeklődik az iránt a politika iránt, amelyik csődbe juttatta az egész világot... Az ifjúság idegenkedik attól a politikától, amely nem akar belső értékeket kívülről védő front lenni. Olyan politikát keres, amelyik a maga céljait nem mások kizsákmányolása, igazságtalan megkárosítása, leölése, hanem az önzetlen egyetemes szolgálat eszközei által akarja megvalósítani." Ugyanakkor hangsúlyozza azt is: Erdélyben törvény, hogy „itt csak annak a programnak van létjoga, amelyik nem a többi itt élő népek nélkül és ellen, hanem azok tisztelete és a velük együtt haladás szellemében akarja a sajátos magyar értékeket szolgálni a politikai szakban is. Az új politika nem önmagáért való politika, hanem széles vonalú és minden érdeket magába foglaló, belső értékeket védő, alulról szerves életként felnőtt érdek- védelmi front lesz. Ma az ifjúság úgy politizál, hogy életprogramot készít." Világos beszéd, akár a Vásárhelyi Találkozó előhangja is lehetett volna. Mi lett a „sorsa" a továbbiakban ennek a gondolatnak? Miként építette tovább az Erdélyi Fiatalok ezt az életprogramot? És mi az, amivel nem számolt 1931-ben László Dezső? Gondolatmenetéből mi bizonyult illúziónak?- Úgy vélem, fontos lesz itt kiemelni, hogy az akkori ifjúságot az idősebb nemzedékhez tartozó vezetők részéről érte a politikai közönyösség vádja. Tehát az idevonatkozó választ is kimondottan ebből a tekintetből kell megfogalmazni. (Az Erdélyi Fiatalokat ugyanis ifjúsági oldalról is érte hasonló megrovás.) Továbbá tudni kell, hogy a László Dezsőtől idézett írás (Erdélyi Fiatalok, 1931/3.) abból az alkalomból kelt - mint szemlerovati reflexió hogy a Romániai Szociáldemokrata Párt kolozsvári szervezete magyar nyelven is kiadott röpiratszerű felhívást intézett az egyetemi és főiskolai hallgatósághoz azzal a céllal, hogy az értelmiségi ifjúság köréből is új tagokat toborozzon. László Dezsőt tehát ennek a felhívásnak a megjelenése késztette arra, hogy a főiskolai ifjúság politikai pártokba való szervezésének kérdésével - amely akkor vetődött fel első ízben - a lapban is foglalkozzék. Álláspontja világos és határozott: „Semmiképp sem időszerű és célszerű az ifjúság politikai pártokba való megszervezése vagy bekapcsolása." Általános elvi jelentőségű érve itt az, hogy: „Az ifjúság politikai arculata még kiérlelet- len." De van egy hivatalos külső tényező is, amelyet igenis figyelembe kell venni, az, hogy az egyetemi és főiskolai hatóságok nem vennék jó néven (sőt egyes főiskolák tiltják is), hogy hallgatóik politikai pártok tagjai legyenek. (S ezt főleg a magyar hallgatókra vonatkoztatva idézi.) Már az általános politikai élet ismeretén alapszik a legfontosabb szempontja, az tudniillik, hogy az akkori „politikai viszonyok mellett a diákság politikásdi játéka kihasználható, jóindulatú öntudatlansága okot adhat arra, hogy saját haladása és nemzete rovására kitiltassék az egyetem padjaiból". És ebben a megállapításban is legfőképpen a magyar főiskolai hallgatók egzisztenciája, jövője iránti féltő felelősség szólalt meg. (A későbbi „világnézet-harcos" években akadtak is ilyen szomorú példák.) Az ifjúság politikai közömbösségének vádját illetően, László Dezső állásfoglalásának megvilágításához folytassuk a tőle idézetteket: „Az ifjúság utálja és megveti azt a politikát, amelyik bizonyos embereknek vagy klikkeknek egyéni érdekkielégítést jelent. Az ifjúság minden életmegnyilvánulása - úgy is lehet nézni - valóban politika, de nem pártvagy érdekpolitika. Az ifjúságnak van kultúrpolitikája, társadalompolitikája, illetve azokat az energiákat, amelyeket régebben az ún. »politikai életben« éltek ki, és melyeket ma is sokan ott élnek ki, az ifjúság egy teljesebb és egységesebb társadalmi, kulturális és gazdasági élet érdekében áldozza fel saját fajának [...] építésében." Ebből következik, hogy: 51