Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Cseke Péter: Kisebbségi életmodell teremtője

„Az ifjúság nem felszín-, hanem gyökérpolitikát folytat. Revideálja egész környező világát, az őstényekig, az alapelemekig hatol, és újra akarja építeni az egész világát." így tehát az ifjúság, mely új helyzetünk kényszere folytán a gazdasági, társadalmi és kulturális kérdések megítélésében másnak bizonyult, mint apái, szükségképpen más kellett hogy legyen a politikájában is. Mindez az igény és magatartás pedig nem más, mint „az élet érdekében történő folyamat" törvénye.

Ami pedig a konkrét részkérdéseket illeti, hogy mi lett a sorsa annak a politikai programnak, amely mellett László Dezső hitet tett, nagyon röviden a következőket válaszolhatom:

a) Ennek az egész gondolatnak a sorsát végső soron a második világháborút közvetlenül megelőző bel- és külpolitikában történt nagy változások határozták meg és döntötték is el. Az akkori zárzavart követő nagy világégés történelmi következményeinek sülylyesztőjében tűnt el a kor egész szellemével és belpolitikai életének minden problémájával együtt. Ezek a változások éveken át fokozatosan szorították össze, szűkítették le az Erdélyi Fiatalok létlehetőségét és tevékenységi körét, míg végül meg is ölték a lapot, és letörték a mozgalmát is.

b) Az Erdélyi Fiatalok eszmeiségéből életre kelt program továbbviteléről, továbbépítéséről ilyen események után már szó sem lehetett. A háború vihara rövidesen szétsodorta azt a törzsgárdát is, amely a lapot fenntartotta. Senki sem maradt, aki feltámassza. De erre alkalmas idő sem következett többé. Az akkor magára maradt fiatal tábor a nagy bizonytalanságban a maga erejéből már nem volt képes semmilyen egységes program megalkotására és kivitelezésére. Az Erdélyi Fiatalok hivatása és aktív története az 1941. június 15-i betiltó rendelettel, illetve az 1941. július 22-én este felvett „felszámoló jegyzőkönyvvel" végleg lezárult.

c) Hogy mivel nem számolt 1931-ben László Dezső? Abban az esztendőben még senki sem számolhatott azokkal a politikai, de főleg nagy világtörténelmi változásokkal, amelyek 1932 után indultak meg: Hitler, s ezzel a fasizmus uralomra jutása, az ennek következtében előállott kül- és belpolitikai változások, hatalmi eltolódások, világnézeti ütközések, végül a második világháború kitörése és az azt követő katasztrófák és tragédiák sora. A második világháborút - előzményeivel együtt - akkor még nem lehetett előre látni, és nem lehetett számolni vele. S főleg nem lehetett előre látni a vele járó eseményeket és azok következményeit. Mindezekkel még László Dezső sem számolhatott akkor. Hogyan láthatta volna az Erdélyi Fiatalok eszméinek sorsát?!

d) László Dezső gondolataiból önmagában véve semmi sem bizonyulhatott illúziónak. Mert gondolatmenete nem valamiféle elméletieskedő okoskodás volt, hanem az élet tényeke épült, megállapításai minden időben - ma is - helytállóak. De illúziónak bizonyult az a hit, hogy az ifjúság a hívó szóra megérti és befogadja László Dezső eszméit, egy emberként melléje áll, és teljes akarással segít a megvalósításban. Hiszen a saját egzisztenciális ügyeiről volt szó! Ez bizonyult illúziónak!- A harmincas évek derekától László Dezső érdeklődésében egyre inkább előtérbe kerül egy lehetséges kisebbségi modus vivendi kidolgozása. Az 1935 és 1940 között az Erdélyi Fiatalok hasábjain megjelent tanulmányai jórészt ezt a célt szolgálták. Némiképp már maguk a címek is eligazítóak: A kisebbségi élet (1935/IIL), A rög alatt (1936/11.), Bomlás vagy egység? (1937/IL), Az erdélyi élet útja (1937/IIL), A kisebbségi magyarság ifjúsági problémája (1937/IIL), Világnézetünk apológiája (1938/1.), Balázs Ferenc a transzszil- vanizmus szolgálatában (1938/2.), Új erdélyi tájékozódás (1939/1.). Miközben felismeri, hogy a kisebbségi sorban a régi magyar élet formái, intézményei, szelleme nem tarthatók fenn, s hogy sem a pesszimista álláspont, sem az építő szándék nélküli kritikai magatartás nem vezet eredményre, radikálisan új kisebbségi ideológiáért száll síkra. Alaptétele: „A kisebbségi élet igazi szemléletéhez mindenekelőtt úgy juthatunk, ha kisebbségi voltunkat nem a többségi magyarsághoz, hanem a körülöttünk élő többségi ro52