Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Tüskés Tibor: Fák élete

zó) ágai, lombja. Aztán létezik a fa láthatatlan, föld alatti élete, a tápláló gyökérzet. És végül létezik a fa időbeli élete, jövője: virágai, termése. Tóth Menyhért olyan fákat jelenít meg festményén, hogy egyszerre érzékelem fáinak mindhárom életét.

Jelképek ezek a fák. A megújuló, minden tavasszal újra kisarjadó, termékeny élet szimbólumai.

Költészet, intenzív megszólító erő sugárzik Tóth Menyhért festményéből. Nagy kontemplativ erő van ebben a művészetben. Tudom, hogy ez a festő megtapasztalta, átélte, amiről beszél.

Nézem Tóth Menyhért fáit, és arra gondolok, amit Pilinszky János mondott a fákról. „Na most, szemlélődéssel vagy kontemplációval tulajdonképpen be lehet hatolni egy kőbe. Észrevettem, hogy például iksszer leírják, hogy fa, de ha előtte nem hatoltak be abba a fába, amiről leírták azt, hogy fa, akkor az meghal a papíron, az egy szó; ha behatoltak, akkor nagy ereje van." Tóth Menyhért hosszas szemlélődéssel és meditációval jutott el odáig, hogy behatolt a fába, és fái jelképekké váltak. Pilinszky egy másik interjúban is a fákkal példálózik. „Nézd, mondjuk nagyon primitív szinten, ha egy író leírja azt, hogy fa; sokan leírják, mindenki ismeri ezt a szó, hogy »fa«; ha azonban pontosan látja, illetve érzékeli azt a »fát«, amit leír, természetesen csak így, hogy: »fa«..., akkor az a papíron megjelenik. Ha nem érzékeli, akkor nem. Na, most van egyfajta, ez az a bizonyos misztikus pozíció, hogy tulajdonképpen leírás és megközelítések nélkül, az egyszerű kimondás a legelemibb, és aztán már a részletezés ebből az elemi magból nyeri az erejét. Nem pedig abból, hogy egy gazdagsággal akarja megközelíteni a mozdulatlan magját a dolognak. Ami lényegében mozdulatlan..."

Mutatis mutandis: A fák lényegében mozdulatlanok, gyökerükkel a földhöz vannak kötözve. De Tóth Menyhért fái mozognak, nyújtóznak, vonaglanak, örülnek, feszültséget hordoznak, élnek, és több életük van. Tóth Menyhért pontosan látja, érzékeli a fák lényegét, életét. „Megjelennek" fái. Részletezés, konkretizálás, „leírás és megközelítés" nélkül, mert nem tudjuk, hogy hol és mikor álltak azok a fák, amelyek a képen láthatók. Fái „az egyszerű kimondás" erejével vannak jelen a képen.

Hová vezetett el Tóth Menyhért Fák élete című festménye?

Alighanem Tóth Menyhért is abból a sajátos szemszögből szemléli, és azzal az egyéni tehetséggel festi - ábrázolja, azaz „írja le" - a világot, amivel Pilinszky, és amit a költő ama „bizonyos misztikus pozíciónak" nevezett.

94