Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Tüskés Tibor: Fák élete
pong bennük, s nem a latin stílus, a tiszta, világos, logikus fogalmazás figyelemre méltó teljesítményei. Ám a szerteindázó mondatok közül a figyelmes szem kihüvelyezheti világképének néhány rokonszenves vonását is. Mi jellemzi Tóth Menyhért világképét? Alapfogalma, többször megismételt kulcsszava: a valóság. Nem a filozófiai, még kevésbé az ideológiákban emlegetett, hanem a hétköznapi, a körülvevő élet, a megtapasztalható világ. Tehát az álom is, a lélek is, a mesék is, a hit is a része. Legfontosabb eleme persze a természet, a falu, a paraszti élet mozzanatai, a falusi emberek, az állatok, a növények. Világképének másik összetevője a szeretet. Szeretetben nőtt föl, szülei emberséges emberek voltak. Megismerte a szegénységet, a szegény emberek tisztességét. Hisz a cselekvés, a jótett értelmében. Amennyire képeinek témájában a kézzelfogható valóság azonnal érzékelhető, „leírható", a szeretet motívuma csak képeinek hangulatában, mögöttes tartalmában, érzelmi világában tetten érhető, és csak a türelmes és figyelmes szemlélő előtt föltáruló. Nem a festő életrajzi adatai, szegénysége hat meg, és kelt rokonszenvet, szánalmat, hanem a képekből sugárzó szellem teszi rokonszenvessé festészetét. Tóth Menyhért autonóm, szuverén szellem, független és szabad művész. Ha életéről, képeiről kérdezik, szinte dadogva beszél, ám a töredezett, gyakran közhelyes mondatok között („csak élő ember alkothat", „a művészet: az érzelem és az értelem megnyilatkozása" stb.) eredeti és remek rátalálásokkal, hiteles megfogalmazásokkal találkozunk. Szívesen idézek ezek közül is néhányat. „A gonoszság inkább hiányosság." Vagy: „Mit adok én a világnak? De elsősorban mit adok embertársaimnak, mert hiszen nem vagyok egyedül." Vagy: „Mi ez a szó: festészet?... Hogy mit is akarsz barátom? Itt végeredményben összefüggések vannak." Vagy: „Ha például valaki akár írással, vagy akár a munkapadnál önkéntesen vállal valamit... Én ezt színekkel csinálom és formákkal, szerkezetekkel, a lehető legtömörebben és legkifejezőbben." - Hogyan mondta Martyn Ferenc, a nonfiguratív festő, Cézanne-ra hivatkozva? Mi a modern festészet? „A vizuális viszonylatok egyensúlya." íme, ilyen egyberímelés található a „természetelvűnek", „naivnak" mondott festő és a „nonfiguratívnak", „absztraktnak" tartott művész gondolatai között. És innét értem meg azt is, hogy miért dicsérte előttem Martyn Ferenc a hatvanas években Tóth Menyhért festészetét... * Aki képzőművészeti főiskolát végzett, az nálunk hivatásos festőművésznek mondhatja magát. Aki nem végzett főiskolát, azt naiv festőnek tartják. Ez bizony eléggé felületes és téves ítélet. Tóth Menyhért öt évig látogatta a budapesti Képzőművészeti Főiskolát, ahol Vaszary János tanítványa volt, és 1935-ben szerzett diplomát. Ugyanakkor festészetének van egy olyan eleme, amelyet joggal nevezhetünk naiv vonásnak. Mert ha a naiv művészetet az ősi, mitikus látásmód, a paraszti világképpel való azonosulás jellemzi, ha a naiv művészetben jelen vannak a félig ember és félig állat lények és az ókori mitológia alakjai, akkor Tóth Menyhért festészetétől nem idegen a naiv művészet látásmódja. * A festőre, aki élete nagyobb részét falun és szegénységben töltötte, halála után rámo- solygott a szerencse. Születésének századik évfordulójára készülve, 2003-ban képeinek válogatott és gazdag gyűjteményét Budapesten egy gazdag brókerház földszinti kiállítási termeiben, a Hamilton Galériában mutatták be. A látogatónak az az érzése, hogy a kulcsra nyíló ajtónál fegyveres őr vigyázza a képeket... Az utcára néző nagy tükörablak 92
