Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Tüskés Tibor: Fák élete
Tüskés Tibor Fák élete Tóth Menyhért nevét a hatvanas évek elején Martyn Ferenctől, a Párizst megjárt, nonfiguratív festőtől hallottam először, s dicsérőleg. Aztán kezembe került a modem magyar művészet minden jelentős értékére érzékeny Hamvas Béla és Kemény Katalin először 1947-ben megjelent közös könyve, a Forradalom a művészetben, és abban Vajda Lajos és Csontváry nevének említésével együtt esik szó az „inkább Csontváryhoz, mint Vajdához hasonló", a „lelki szegény" jelzővel illetett Tóth Menyhért egyik szobráról: „A nagyobb nyilvánosság előtt még ismeretlen Tóth Menyhért megrendítő műve, Krisztus-szobor, vagy inkább így, egy ember mellszobra, akinek emberbőr helyett göndör báránybőre van." Az 1904-ben született Tóth Menyhért 1947-ben mindössze negyvenhárom éves volt, és 1960-ban is csupán ötvenhat. * Tóth Menyhért falujában, az alföldi, Duna menti Miskén, ahová a Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomával a zsebében visszavonult, és ahonnét évtizedekig jóformán ki sem mozdult - az 1941-es budapesti bemutatkozása után csak az 1964-ben, Hódmezővásárhelyen megrendezett kiállításra küldte el képeit -, soha nem jártam, vele személyesen nem találkoztam. A hetvenes években megszaporodtak kiállításai (1970: Székesfehérvár, 1973: Budapest, 1974: Kecskemét, 1975, 1976: Budapest), és ezek jó alkalmat adtak a művészetéről szóló különféle rendű-rangú írások megjelenésére. Róla életében (1980-ban hunyt el) egyetlen kis könyvecske, Bánszky Pálnak a Mai Magyar Művészet sorozatban 1978-ban megjelent másfél ívnyi tanulmánya látott napvilágot néhány gyenge minőségű, nem éppen kedvcsináló színes és fekete-fehér reprodukcióval. * Koffán Károly Tóth Menyhértről készített fotóportréját nézem a Jelenkor 1967. évi 3. számában. A fotográfus elölről és kissé alulról fordította lencséjét a festő arcára. Tóth Menyhért kigombolt ingnyakkal, gyűrött zakóban, borotválatlan, borostás arccal néz valahová messze, a fejünk fölé. Jobb szeme tágra van nyitva, sérült bal szeme félig lehunyva, egy gyermekkori betegség romboló nyomát őrzi. Tekintetében, fejtartásában van valamiféle prófétai: sejtjük, ez az ember olyan képeket lát, amelyeket környezete nem érzékel... Fejét sűrű, dús haj koronázza. Homlokán a ráncok vízszintesen futnak, orrától két mély árok húzódik szája szögletéig. Ajka félig nyitva: szólásra készül, vagy most fejezte be monológját. Ebben az arcban egyszerre van jelen a szegény emberek tisztasága és a „gazdag-szemű" művészek elhivatottsága. * Az emlékezések szerint Tóth Menyhért (sokak kedves Menyus bácsija) könnyen megnyíló, őszinte ember volt, szívesen beszélt életéről, tapasztalatairól, vallott művészetéről, képeinek születéséről, gondolati hátteréről. Ezek közül a vallomások közül - minden bizonnyal a tollat vagy a mikrofont tartó kéztől jócskán megfésülve - néhány nyomtatásban is megjelent. Valljuk be, ezek a szövegek jobbára rögtönzések, a gondolat ide-oda csa91
