Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - A 70 ÉVES ILIA MIHÁLY KÖSZÖNTÉSE - Balázs Imre József: Örök organikusság
övezte szürke gránit."17 A megszólaló/megszólítható anyag nem egyszerű leírás tárgya, hanem egy világszemléleti-költészetszemléleti összetevő megjelenítője is. Az expresszionista diaszpóra várakozásai A magyar avantgárd irodalomnak szentelt első könyvében Bori Imre a Magyarország határain kívülre szorult újító csoportok, és konkrétan Szentimrei Jenő kapcsán a következőket írja: ,,[a húszas években] az expresszionista diaszpóra továbbra is a várakozások korszakában élt, s így alakíthatta ki az expresszionizmus külön arcú és csak rá jellemző sajátos műhelyeit".18 Valóban, a trianoni döntés után az utódállamokban továbbra is működőképesnek tűnik néhány alkotó számára az expresszionizmus poétikája, míg a bécsi emigráció írói, költői számára - akik többnyire aktívan, közvetlenül vettek részt a magyarországi forradalmakban - problematikussá válik a jövőbe vetített társadalmi-művészeti kibontakozás hite. Bartalis János 1920-ban megjelent kiáltványa, Az új művészet elé komoly jövőbeli perspektívákat vázol fel „Erdély és Bánát költői" számára.19 Ebben az időszakban a korábbi centrumtól távol eső városok, irodalmi intézmények szerepe hirtelen megnő, kvázi-centrálissá válik, az új intézmények, beszédmódok teremtésének igénye és lehetősége pedig az 1910-es évek avantgárd robbanásának helyzetét idézi bizonyos mértékig. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanakkor az a felvetés sem, hogy az utódállamokban létrejött időleges „hatalmi vákuum" (a régi hatalmi struktúrák felbomlása, újrarendeződése, illetve az új államberendezkedés képlékeny volta) olyan megnyilvánulási lehetőségek előtt nyitott utat a par excellence ellenzéki avantgárd alkotók számára, amelyek korábban teljességgel illuzórikusnak és elszigeteltnek tűntek volna. Andrei Corbea ehhez hasonló hipotézist fogalmaz meg a Cernaufi-i német expresszionista csoportosulások tevékenységének jellemzésekor: „a Habsburg-monarchia felbomlása, illetve a központi német nyelvi erőtér feldarabolódása oda vezettek, hogy eme erőtér szereplői, különböző vidékeken szétszórva megkíséreljék a Béccsel való kapcsolatok megszűntének kompenzálását. [...] Bukovina esetében a korábbi hatalmi mező kibillenése és a hozzá tartozó hatalmi érdekrendszer megszűnte felkínálta a lehetőséget az értelmiség számára - amely hagyományosan alávetett, a hatalommal szemben álló réteg -, hogy átvegye a kulturális tér működésének irányítását."20 Hasonló törekvés természetesen csak időlegesen jellemezhette az erdélyi avantgárdot: az 1920-as évek közepére már éppen a különböző nemzetekkel, kultúrákkal való, országhatárokon túlnyúló kapcsolattartás vált centrális fontosságúvá: Franyó Zoltán, Szántó György és Dienes László folyóiratainak (Genius, Periszkóp, Korunk) erőssége éppen a szó eredeti értelmében vett nemzetköziség, a közvetítő szerep felvállalása volt. Költői és szerkesztői-szervezői munkássága révén Szentimrei jelentősen hozzájárult az avantgárd beszédmód erdélyi elterjedéséhez. A Napkelet, majd a Vasárnapi Újság hasábjaid „A mondat állítása ellentmond előfeltevéseinek. [...] Az aposztrophé által megvalósuló létezőség [animicity] független a megszólított tárgy bármely tényleges jellemzőjére való utalástól." - mondja Baudelaire sorairól Jonathan Culler. L. Uő.: Aposztrophé. Helikon Irodalomtudományi Szemle 2000/3. 376. Bori Imre: A szecessziótól a dadáig. Újvidék, Fórum, 1969. 248. 19 Bővebb elemzését 1. Deréky Pál: A vasbetontorony költői. Budapest, Argumentum, 1992. 50-52., illetve Balázs Imre József: „Megbékélt szívházat építnék". Bartalis János költészete a két világháború között. H. rész. Látó 2003/5. 69-70. 28 Andrei Corbea: Expresionism la Cernäuti. 130-131. In: Uő.: Paul Celan $i „meridiánul" süu. Ia§i, Polirom, 1998. 112-134. 83
