Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - A 70 ÉVES ILIA MIHÁLY KÖSZÖNTÉSE - Tolnai Ottó: Mint ő Jeruzsálembe
tésről szót tudtam váltani, aki segíteni tudott nekünk a kecskéink, teheneink, bikáink tenyésztése körüli bonyodalmakban, mert ezt itt természetesen nem említhettem, a német- országi spárgaszedésünkön keresett pénzen mi állatokat vásároltunk, állattartással akartunk foglalkozni, s ezt is csak mellesleg említem, az első komolyabb gazdasági válság egész vállalkozásunkat dugába döntötte, nem vették át az állatokat, nekünk kellett udvarunkon, költői műhelyemben szinte, lemészárolni, kimérni őket, kilónként kimérni párolgó húsukat... Szóval halála előtt már jó ideje nem találkoztam színész barátommal, jóllehet azt hallottam: van egy szép szamara. És halálhírét véve, nagyon fájlalni kezdtem, hogy nem kerestem őt, nem simogattam, ölelgettem meg szamarát - hiszen rajta kívül egyetlen művész barátomnak, ismerősömnek sincs szamara. Valóban, ez akár megdöbbentő adat is lehetne, egyetlen ismert, népszerű művész barátomnak, művész ismerősömnek sincs szamara. Azokkal az emberekkel, művészekkel viszont, akiknek nincs szamara, én nem igazán tudok kommunikálni, érintkezésünk suta, fals, akadozó, hisz a lektűrök különböző régi avagy modernebb, virtuózabb változatának műhelyproblémái, másrészt a napi publicisztika művekké tupírozott csapdái, amiről az irodalom már jó ideje kizárólagosan szól, engem egyáltalán nem érdekelnek, nincs közös témánk, így csak állok mellettük, mint a szamár, sőt nagy szamár... És ebben a Berlin előtti korszakom utolsó írásában, lám a szamár már ott állt különben is az ajtóm előtt, azon tűnődöm, színész barátom halála után vajon mi lett szép szamarának a sorsa. Persze jól tudom, felesége, gyermekei sajnos egyáltalán nem irigylésre méltó sorsa (feleségének, Harag György egykori színésznőjének, Édes Annájának éppen most mondtak fel munkahelyén) sokkal fontosabb, ám, mindennek ellenére, valakinek azzal az árva szamárral is foglalkozni kellene. Talán, tettem fel az írás végén a kérdést, még mindig odautazhatnék, netán magamhoz is vehetném, megvásárolhatnám azt a szamarat, amelynek lám, még csak a nevét sem tudom... Berlinbe Prágán keresztül jöttünk, nagy élményem voltak a határ előtti kis kuplerájvároskákká alakult bányatelepek, ahogyan a kurvák kis szoknyácskájukban hányják a havat, a szocializmus, illetve a szovjetek által lepusztított Drezda látványa, majd a bevonulás a széles, levegős utakon, illetve lehorgonyzásunk a Stutti isteni öblében, ahol az ágyunkból 7 kis művészkávéházba látni. Alig vártam a reggelt, hogy elloholjak a közeli Begrruen gyűjteménybe, a Klee-rajzokhoz, az ő kis kockás lapjaihoz akartam tartani ugyanis magamat német füzeteimben, alig vártam, hogy jelentkezzen sírásó barátom, aki különben a német íróegyesület lapjának a szerkesztője éppen, hogy tovább nyomozzunk Elsa Lakner-Schüller fia festményei után, s hogy végre megláthassam azt a Sima által készült jeruzsálemi portrét, noha közben már más jeruzsálemi ismerőseimet is megkértem, próbálják megszerezni a jeruzsálemi portré repróját, s minden részletről értesítsenek a költőnő jeruzsálemi napjait illetően. Ezt azért hangsúlyozom, hogy szinte a véletlen folytán, Berlinbe való érkezésemkor, intenzíven foglalkoztatott Jeruzsálem, ami szinte misztikusnak mondható, ha még hozzátesszük, hogy az első könyv, amit Berlinben megvettem, liana Shmueli gyönyörű, szinte szerelmes leveleskönyve volt Celan jeruzsálemi napjairól (amiről már voltak némi előismereteim, ugyanis barátaim már leközölték volt Celan Franz Wrumhoz írt levelei - ahol Izraelt illető néhány fontos állásfoglalása olvasható* - mellékleteként a Beszéd a héber írószövetségbent), s Celannal, Celan jeruzsálemi napjai kapcsán valójában a költészet legbelső erét, Elsa Lakner-Schüller nevét is érintettük volt, noha Celan többet foglalkozott volt Nelly Sachs- szal és Cvetajevával például... Mondhatom, a pakolásban, feleségem öt kiló mézet is hozott például, én külön-külön kofferokba kubikoltam a Goethe-, Nietzsche- és Walter Benjamin-könyveket, vulkán- fiberemben vulkánikus zónánkra (Balkán) vonatkozó kéziratokat, amelyek lényegükből kifolyólag töredékesek, formátlanok, hiszen maga a vulkánfiber, s maga a háttér, Balkán 62
