Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 9. szám - A 70 ÉVES ILIA MIHÁLY KÖSZÖNTÉSE - Tolnai Ottó: Mint ő Jeruzsálembe

kijelöli, megadja formájukat, kubikoltam a Tolnai Világlexikona aranyos tomusait, amelyek családom könyvei, egyfajta családregényem valójában, tehát maga A Könyv, a tomusok már eleve megvannak (a töredékeket itt-ott kell csak bepászítani, a címszavakat, amilyen Berlin is például, újraírni, hiszen úgy is mondhatnánk, azért érkeztem Berlinbe: hogy újraírjam a Tolnai Világlexikona Berlin szócikkét**), és valóban teljesen véletlenül, csak a kulcs kipróbálása végett nyitottam ki postaládánkat a pazar lépcsőházban. És meglepetésemre egy nagy formátumú levél zuhant a lábam elé a szőnyegre. Letérdeltem, hogy felvegyem. A nevemet olvastam rajta. Ki írhatott máris nekünk: Berlinbe?! Ki írhatott, mielőtt még ideértünk - bevonultunk volna?! Letérdeltem, mondom, s úgy maradtam. Úgy térdepelve bontottam fel, olvastam el.

Szegedi barátom, dr. Ilia Mihály levele volt. A püspökladányi Szamártár körüli újabb történésekről informált. Ismét teljesen védtelen voltam levelével szemben. Ugyanúgy megérintett, ha nem jobban, mint első, még otthoni levele.

Sietek megírni, kezdte levelét, hogy a püspökladányi szamárkiállítás megindult az országban, jelenleg Komáromban van, ahonnan Mosonmagyaróvárra folytatja útját. Mondanom sem kell, a levélben ott volt a komáromi meghívó is. Abban a pillanatban kévésén múlott, hogy ismét nem közlöm a már türelmetlenkedő feleségemmel (Mi a fenét térdepelsz itt a lépcsőházban!), hogy várjon, egy pillanatra elugrom: elszamaragolok Komáromba.

Nem részletezem tovább. Csupán azt akartam mondani***, bizonyítani ugye, hogy valóban szamáron vonultam be Berlinbe. Hogy ez nem egy szédült irodalmár, egy szépíró szellemes fogása.

Mármint hogy szamáron vonultam be Berlinbe. Mint ő Jeruzsálembe.

* „Nyugtalanság van bennem az Izraelben zajló dolgok miatt, az ottani emberek miatt, a háború s a háborúk miatt. Izraelnek élnie kell, s ezért mindent meg kell cselekedni. De a gondolatot, hogy itt háború háborút kövessen, hogy a »nagyok« adjanak-vegyenek és osztozkodjanak, miközben emberek ölik egymást - hát nem, ezt végeredményben nem bírom elgondolni. Tizenhét nap Izraelben: a legintenzívebbek, esztendők óta... Nem, messze nem láttam mindent, újra oda kell utaznom."

Celan Franz Wurmhoz, 1969. (Báthori Csaba ford.)

Közben, milyen különös, liana Shmuelinek még egy kis könyve is megjelent Celan jeruzsále- mi napjairól.

** Noha, mint mondottam, a Tolnai Világlexikona új kiadásának Berlin szócikkén dolgozni érkeztem ide, többször kaptam magam azon, hogy félig-meddig titokban, a Világlexikon Püspökladány szócikkét böngészem, s mintha valaki néhány cédulát is bedugott volna melléje, igaz, az én kézírásommal alul- és fölülírva:

Püspökladány az Alföld középső részén, három tájegység (Hortobágy, Nagysárrét, Nagykunság) találkozásánál, a hajdani mocsárvilágból kiemelkedő hátságra települt. Lakott hely volt már időszámításunk előtt (Árpád-kori kápolna maradványai, 1351-ből származó írásos emlék, amely megtekinthető a Karacs Ferencről, püspökladányi születésű térképészről elnevezett múzeumban).

Évtizedeken át a térség (Nagysárrét) igazgatási, oktatási, egészségügyi, kereskedelmi központja, járási székhely. Ma a 17.000 lakosú városban (a Paliasz lexikon még csak 9824 lakosról tud, köztük 6817 helvét és 550 izraelita) két középiskola, szakorvosi rendelő, bíróság, rendőr- kapitányság, több pénzintézet, gyógyfürdő működik (a Tolnai Világlexikona azt írja: Ártézi kútjából gyenge mocsárgáz tör fel).

A városon vezet keresztül a 4-es és 42-es sz. fő közlekedési út. Villamosított vasútvonal mentén jelentős vasúti átrakóhely Budapest-Záhony, Budapest-Biharkeresztes, Püspökladány-Bé63