Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)

csolatra mutattam rá. A beszélgetés folyamán Latinka Perovic a szerb nacionalizmus és a szocializmus összefonódottságát tárja fel. Lasic Zágrábban megjelent önéletrajzáról beszélgetünk. 18 órakor megérkezünk Újvidékre. Perovic asszony vitaesten vett részt a Spensben. 19 óra előtt csörög a mobil, Radnóti Anna telefonál Pestről. Tudok-e a hírről? Milosevic útban van Hága felé. A CNN jelenti. Eláll a lélegzetem. Széjjelnézek a teremben, sokan várják a nacionalizmusról szóló kerekasztal-beszélgetés kezdetét. Csupa ismerőst látok. Képtelen vagyok bárkinek is elmondani a hallottakat. Hátha kacsa az egész. Csak Anikónak mondom. Hallgatagon maga elé néz. Mozdulatlanul állok, még az ismerősöknek sem vagyok képes köszönni. Pár perc múlva befut Slobodan Stojsic, az újvidéki 012 rádió igazgatója. Egyenesen felém tart, a szeme csillog. Igaz, kérdem. Igaz, válaszolja. Megszólítok néhány barátomat. Hitetlenkedve néznek a szemembe. Az előadás alatt egyvégtében másra gondolok, de nem tudom meghatározni, hogy mire. Éjszaka a tévét nézem. Djindjic sajtóértekezletet tart. Egy nap alatt államférfivé vált. Kostunica kabinetje szerint az elnök nem tudott a kiadatásról, alkotmány- és törvényellenesnek tartja. Hallgatom a híreket, de képtelen vagyok bármire gondolni. Ez a történet másról szól, Milosevic személye legkevésbé fontos. Egy közönséges pártfunkcionáriusnak irtózatos hatalmat szavazott meg egy nép. Sokan fogják démonizálni, még azok is, akik a kanapéján gunnyasztottak. Ellenségei és barátai, tartós és átmeneti szövetségesei. Holott nem volt démon. Egy napig sem uralkodhatott volna, ha a társadalom elszántan ragaszkodott volna a demokratikus értékekhez. Szürke politikus volt, a démon odaadó hivatalnoka. Csak ennyi. Távozása után talán jobban meg fogjuk érteni, miről szól ez a történet.

(A lapulók) Sok nemzetközi jogszakértőnk van, de csak egy merészelte kimondani: igen. Vöjin Dimitrijevicnek volt mersze. A többi lapul, vár és kalkulál. Majd felemeli a fejét pár hónap vagy pár év múlva. Attól függ!

(Hágai konténer) Egy londoni lap szerint Szerbiában úgy gondolják, Hágába egyféle szemétkonténert szálítottak ki, amelyben megtalálható Szerbia felettébb kellemetlen múltja. Nagy félreértés, ha a polgárok többsége arra a következtetésre jut, hogy a tárolóban a lelkiismeretet is helyet kap. Ezen túl csak az apróságok érdekelnek. Milosevic használhatja a tornatermet, a fegyház boltjában akár balkáni ételeket is vásárolhat. Nézegetem a scheveningeni fegyház ketrecét, amelyben a fogoly a friss levegőt élvezheti.

(Versekkel kitapétázva) Kundera szerint a totalitárius Gulág versekkel kitapétázott világ volt. „A Rémuralomnál nagyobb trauma volt a rémuralom lirizálása", írta. Természetes, hogy hasonló lirizálás jellemezte a milosevici korszakot és vele együtt a balkáni lantosokat is. A lírába elegánsan tört be a totalitárius világ, véli Kundera. Nehéz lenne ehhez bármit is hozzáfűzni. Behálózta az egész nyelvet, amely - sokak szerint - ettől rejtélyes szépséget nyert. Ezt nevezik Balkán lirizálásának avagy balkáni tapétáknak.

(A nacionalisták álma) Vlagyimir Zsirinovszkij az orosz állami duma alelnöke véleménye szerint Oroszországot cárnak kellene irányítania. Nem rejtette véka alá, hogy a cári Oroszország bukását, a Szovjetunió széthullását egyaránt a többpárt-rendszer és a nyugati típusú parlamentarizmus okozta. Vagyis Zsirinovszkij eljutott minden nacionalista végpontjáig, a többpártrendszer elutasításáig. Emlékeztetnénk Charles Maurras-ra, a francia integrális nacionalizmus elméletírójára, aki szégyenteljes dolognak tartotta, hogy a parlamenti képviselők úgy vitatkozzanak a nemzeti érdekről, mint a piaci kofák a pult előtt. Azóta is itt köt ki minden nacionalista, még akkor is, ha nincs mersze nyilvánosan elismerni. A cárról vagy a törzsfőnökről, egészen mindegy, nem szólnék, hiszen minden nacionalista a feltétlen tekintélyről álmodozik.

82