Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)

szágokban, amelyek katonai diktatúrák alatt sínylődnek." Miért legyek naiv? Miért reménykedjek a várva várt fordulatban? Nem. Lassan, araszolva lépkedünk, de nem tudjuk biztosan az irányt.

(A másságról) Szerbiában 480 000 menekült és kitelepített személy tartózkodik. 70 százalékuk Vajdaságban kíván letelepülni, olvasható a köztársasági menekültügyi főbiztos jelentésében. Velük együtt egy másféle kultúra tör előre. Ami rendben is lenne, ha ezzel együtt nem veszne ki a másféle másság is.

(Számkivetettség) A kisebbségi író mindig számkivetésben él, és ha igazán író, akkor megtanul ezzel élni. Nem akarok ebben afféle sorscsapást látni. Ezt vállaltam és végigjárom ezt az utat. Ez lett az életformám és a stílusom is.

(Versailles-i tűzhányó) Isten óvja a Balkánt, írja egy berlini ismerősöm. Valahol Délen újra ropognak a fegyverek. A versailles-i tűzhányó továbbra is működik. Azt tudja, hogy a múltat nem lehet kijavítani, még akkor sem, ha a jelen vergődik benne.

(A kassáinkról) „Más szóval, Márai Sándor úgy volt kassai, úgy lehetett igazán kassai, hogy előbb volt európai, még akkor is, ha mindenkinél jobban tudta, Európa elárulta az eszmét." Mekkora dráma rejtezik Bányai János egyetlen mondatában! „Kassaiként" a legnehezebb vállalni az európaiságot, hiszen éppen ezzel a teherrel minden oldalról értetlenséggel találkozunk. Minden szó felsebez, minden emlék iszonyúan nyomaszt, mindenki kiközösíthet. De ha emellett azzal is tisztában vagyunk, hogy Európa, sajnos, számtalanszor hűtlen lett önmagához, tehát nemcsak tapasztalataink lesznek kétértelműek, hanem belső ellentmondásaik is drámai méreteket vesznek.

(Kétféle kisebbségi) A státustörvény meghozatala után kétféle vajdasági magyar kisebbségi állampolgár lesz. Az egyik rendelkezik magyar útlevéllel, a másik pedig magyar igazolványt kap. A kettő között lényeges különbség van. Kiterjed az élet minden területére: kétféle üzletember, kétféle politikus, kétféle író, kereskedő és ügyvéd létezik tehát.

(Nincs, aki fogadná őket) Számos új névvel találkozom szellemi életünkben. Beindult valamiféle pezsgés? Tényleg jönnek a fiatalok? Mégis szívós világ ez a Bácska és képes lesz megújhodni, gondolom magamban ilyenkor. Érkeznek, mint a fecskék, ám nincs, aki fogadja őket. Nem ellenállásba, hanem vákuumba ütköznek. Léteznek írói és értelmiségi műhelyek, de nincs irodalmi élet és izgalmas, vonzó közélet. Ezért csak magasan köröznek a levegőben, talán még nem is láthatók. Csak egy-egy szöveg jelzi, hogy megérkeztek.

(Az írástudók árulása) Úgy látszik, vannak dolgok, melyek sehogyan sem változnak. A néhai egypártrendszerben gyakran előfordult, hogy hatalmi helyzetükkel visszaélve a pártértelmiségiek kirekesztő módon bírálták valamelyik értelmiségi kollégájukat. A kirekesztés alapjában azt jelentette, hogy hatalmuknál fogva ellehetetlenítették azoknak a nézeteknek a bemutatását, amelyeket bíráltak. így van ez ma is. Vigasztalásul Babits Az írástudók árulása című örök értékű tanulmányát vettem elő és veszem elő ma is. Babits szerint elárulják hivatásukat azok az írástudók, akik különböző csoportok és pártok szócsövévé válnak. Az írástudók, emlékeztet Babits, magasabb értékek letéteményeseként érzik magukat, túl vannak a harcias csoportok érdekein, azok fölött állnak és azoktól függetlenek. Ebből kifolyólag nem rendelkeznek semmiféle hatalommal, ami távolról sem jelenti azt, hogy az írástudók távol tartják magukat a köz gondjaitól, miként ez a közélettől fanyalgó értelmiségiek vélik. Akik legalább egyszer elolvasták a Jónás könyvét, azok tisztában vannak vele, hogy milyen

66