Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)
Végei László Naplójegyzetek, 2001 Május (Boldog ember) Ahhoz, hogy megismerjek egy várost, minden bizonnyal nagy elmélyülésre lenne szükségem és hosszan tartó magányra. Sok időt kell eltölteni a kisvendéglőkben, a cukrászdákban, és még többet önfeledten kóborolni az utcákon. Az embernek kétszer van alkalma erre: a huszadik vagy pedig hatvanadik életéve körül. Boldog ember, aki két várost vallhat sajátjának, megkettőzi magát, vagyis élni tud a skizofréniával. (A vidám város) Budapest pontosan olyan, mint Bécs, mondta Mile Stojic, szarajevói barátom. Csak egy kicsit vidámabb, zajosabb, balkánosabb, teszi hozzá. Szarajevóiként majdnem otthon érzem magam itt, folytatja. Lopva az arcára pillantok. Tekintetében ijesztő komolyság honol, járása ingatag, egész lénye megviselt. Haja megőszült, azt hallottam, pár hét alatt, még az ágyúzások kezdetén. Nem merem erről faggatni, tapintatlanságnak venné, és minden bizonnyal igaza lenne. Három napon keresztül barangolt Budapest utcáin a város vidámabb arcát keresgélve. Megértem, hogy keresett egy vidám várost, s azon töröm a fejem, hogy merre kóborolhatott. Szívesen ellátogatnék oda én is. (A menekvésről) Nádas Péter született budapesti. Egy napon rádöbbent arra, hogy Budapesten a városlakók kisebbségben vannak és elmenekült vidékre. Megható sorokat írt arról, hogy nem utálja a várost, a sorokból azt is kiolvasom, hogy nem volt lelkiereje naponta szemlélni a város látványos haldoklását. Ugyanezt az élményt tapasztaltam meg én is Újvidéken. Csakhogy Nádasra Budapest emlékezik, Újvidék rám viszont semmiképpen. Kitörölt emlékezetéből, mint ahogy a szivaccsal szokás letörölni a táblát. Kitörölte éppen azokat, akikben az urbanitás szellemi élmény volt. Az új lakóknak ez az élmény idegen. A szivacs vitathatatlanul nemzeti jellegű volt. Nádas Gombaszegen is budapesti maradt, ez olyan nagy kincs, amit talán csak én tudok becsülni. Akkor lehet menekülni messzire, messzire, nem mérlegelve, hogy hova, ha van egy kéz, amely utánad nyúl. Máskülönben a menekvés csupáncsak olyan, mint az ópium. (Az amerikanizmus mosolya) Valami ártatlan és gyerekesen naiv amerikanizmus dívik a pesti utcákon. Nem zavar, de szeretném tudni, hogy mi rejtezik mögötte. Olyasformán kémlelem ezt, mint a titokzatos mosolyt a szeretett nő arcán. A mosoly szép és üde, de attól tartok, Magyarország sem sejti, mi rejtezik Budapest üde mosolya mögött. (A titkos szerető) Visszatérve Újvidékre késő esti sétámon elsőnek az tűnik szemembe, hogy ez a város éjszaka milyen zajos és zsibongó. Szinte hihetetlen. Este tíz után mindenki az utcákra és a terekre özönlik. A kék pannon térbe a Dél olyatén lopakodik be, mint az éj64
