Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Füzi László: Maszkok, terek...

tányság volt, legalábbis 1956-ban - ma már nem az Kopácsi Sándor emlékezéséből tudtam. S a tiédből, Iván, hogy ötvenhatban jártál abban az épületben. Az Oktogon - Deák tér - Hajós utca-Zichy utca sarok által kirajzolódó háromszögre aztán rávetítettem ennek a háromszögnek az előző századfordulón kialakult mását. Tehettem, hiszen Krúdy mindent megírt arról a világról, John Lukacs pontosan listába vette, hogy mi történt Pesttel száz évvel ezelőtt, Bölcsics Márta és Csordás Lajos pedig elkészítette Krúdy budapesti színhelyeinek pontos kalauzát. Az Oktogonon, ahonnét indultunk, állt az Abbázia kávéház, az Andrássy úton, az Oktogontól a Deák tér irányába vendéglők és kávéházak sorakoztak, ne felejtsük el a mai írók Boltja helyén álló Japán kávéházat - az Abbázia helyén ma bank található, ahogy szinte mindegyik megszűnt kávéház helyén -, aztán a túlsó oldalon a Nagymező utcai mulatók és az O utcai nyilvánosházak következtek, köztük Ady „kakasos" háza, a Goethe Intézet helyén pedig a híres Három Holló, Ady kocsmája. „Ma már nyoma is eltűnt az Andrássy útról - idézem Krúdyt az említett kézikönyvből, 1925-ből -, mert ez a sorsa minden intézménynek, ha még egyszerű serház is, ahová a Szentek és Bolondok beteszik a lábukat. A Három Hollóhoz pedig bőven jártak az akkori pesti szentek, amikor az éjszakának amaz órái elkövetkeztek, mikor a szerkesztőségi szolgák végre seprőt vehettek a kezükbe." Az Operaház lépcsőjének szobrainál történt meg Ady kalandja a szfinkszel, ma már csak könyveket bújva, történeteket rekonsruálva, emléktáblákat keresve jeleníthető meg az akkori tér és az akkori élet, eltűnt minden, az Andrássy út másik oldalán lévő régi Művész is megváltozott, Mándy Iván asztalának helyét is a Te könyved rögzíti, Iván, s azt is Te mutattad meg, hogy a Lukácsban melyik asztalnál ült Mándy, a Lukács cukrászdának is csak az egyik fele létezik, s arra is kevesen gondolnak, hogy a Hajós utcának az Andrássy út Operával szemközti részén lakott Pilinszky.

Félreértés ne essék, nem az idő múlását akarom felróni valakinek, s felelőssé sem akarom tenni azt a valakit a mérhetetlen sok változásért. Azt keresem, ami volt - egy viszonylag pontosan körülhatárolható térben, s hogy az, ami volt, miképpen volt másképpen, mint ahogyan ma van. Miképpen volt másképpen? Láttuk, miképpen. S azt is látjuk, hogy miképpen van ma, mert ma már valójában nem úgy van, ahogy nyugodt sétánk során láttuk, hanem inkább úgy, ahogy Esterházy Péter Javított kiadás című regényében, a maga kereső állapotában leírta. A szerző nagy, városi vándorlását idéző leírását idézem, mondhatnám, természetes folytatása annak amit Kafka, Németh László, Milan Kundera a szétesésről írt. A szétesést valamennyien a város képével jelenítették meg. Ezt teszi Esterházy is:,Amilyen mázlista vagyok, épp a Fény presszó felé tartok... Szóval a Fény nincs... A Pozsonyi út elején a Szamovárból söröző lett, Gyros, Dreher, biliárd, este élőzene... A legendás Luxor helyén galéria van. Múltkor még önkiszolgálót láttam itt... Az Európába be se nézek, olyan új. ..AT ündc presszó helyén: Senator Póker Center... Nem vagyok egy Egon Ervin Kisch, húsz perce kóválygok a Nyugati térnek nevezett Marx téren a Sabária étterem végett. Nagy valószínűséggel egy bank az... Az Alkotmány éttermet a Bajcsy-Zsilinszky úton nem találom, poros üvegek, átalakítás miatt zárva, New York Bagel... A Kis Dóm eszpresszót nem találom, mintha egy csemegebolt lenne a helyén, a Carmen cukrászdát sem találom, vagy a Seiko-szerviz, vagy a Fotex, vagy a Rétes-cukrászda... Szemben a Bazilika. Látott mindent mindig. A Keringő helyére csak egy pillantást vetek, ez is bank lett." Azt hiszem, Ady nem véletlenül írta: „Paris az én Bakonyom". Ady, Krúdy, s talán a nemzedékük többi tagja is természetes közegként élték meg Pestet, egyáltalán a felnövő nagyvárost, szinte faluként,

6