Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium V. (II. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
volt az, aki kitalálta a villámgyorsan, szemünk láttára végrehajtott tömeges megsemmisítést, s ezzel elérte, hogy a kortársak azt mint saját katasztrófájukat élték át." A világon még sok-sok ezer feltárandó dolog van, mert még mindig a föld alatt rejtőzködnek egész városok, falvak, épületek, szobrok és eszközök. Egy régész mondta írekem Kairóban, hogy az Ókori Kelet műemlékeinek még csak alig néhány százalékát ásták ki, többre nincs pénz, ráadásul nincs hol tárolni ezeket az értékeket. Amit kiásnak, azt a leírás, lefotózás után mindjárt vissza is temetik, mert mindennek tetejében kiderült, hogy a homok a legjobb konzerváló szer, és védelmet nyújt a tolvajok ellen is, akik a feltárt kincseket már az előtt ellopkodják, hogy a szakemberek katalogizálnák azokat. Minden újabb régészeti felfedezés egyre távolabbi múltba helyezi az emberiség történetének kezdetét. Ez azt jelenti, hogy folyton újra kell írnunk a világ történetét, mert még a legújabb korok is, ha ebbe a mind hosszabb időperspektívába helyezzük őket, az eddigiektől eltérő arányokat és jelentést kapnak. Jóslásokba bocsátkozni annyi, mint tévedni. Ez szabály, amely alól csak ritkán akadnak kivételek. Aki a jövő birodalmába merészkedik, megbűnhődik. A legjobb példa erre Adám és Éva sorsa. Az előrejelzésekkel mindig gondok voltak. Ludwik Krzywicki még 1903-ban így írt Kwestia ralim (Mezőgazdasági kérdés) című munkájában: „mennyire elvesztette a civilizált ember azt a képességét, hogy előre sejtse, mit hoz a holnap a gazdasági élet zűrzavara közepette". És azt hozta fel példának, hogy a konkurens amerikai gabona beáramlása ugyancsak meglepte Európa földbirtokosait, akiket az összes szakember arról biztosított, hogy az óceánon túli gabona sosem jut el az európai piacokra, mert olyan kevés van belőle Amerikában, hogy a bevándorlók állandóan növekvő tömegének igényeit sem képes kielégíteni. Krzywicki mellékesen megjegyzi, hogy az egyetlen ember, aki Amerikát Európa reális vetélytársának tartotta, Engels volt. Simon Jenkins brit esszéírónak, a The Times egykori főszerkesztőjének találó szavai (The Times, 2002. 01. 21.): „Bármit gondoljunk is a mai napról, készen kell állnunk arra, hogy ezzel kapcsolatos nézeteink már holnap megváltoznak". Az idő múlása és a történelmi diskurzus:- az idő lerövidíti a perspektívát,- elsekélyesít és leegyszerűsít,- redukál és elszíntelenít. A történelem általában csak azokat az eseményeket jegyzi föl, amelyekben az ember, a társadalom, a nemzet a mindennapi átlag fölé emelkedik, vagyis csak a különlegességet és emelkedettséget, az ihletet és érzelmet, gyakran pedig a közönséges el- vakultságot és őrületet örökíti meg. Nem fordít azonban figyelmet a teherhordó agyondolgozott kezére, izzadt testére, halántékán kidagadó ereire, hajlott hátára. Nem értékeli a gürcölést, és közömbösen elkerüli mindazokat, akiknek egyetlen törekvésük, hogy megérjék a következő napot. 78