Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium V. (II. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
„Minden ember álmodik - írja T. E. Lawrence de nem egyformán. Azok, akik éjszaka, szellemük legsötétebb zugaiban álmodnak, reggel azzal a meggyőződéssel ébrednek, hogy mindez csupán lázálom volt. Vannak azonban olyanok is, akik nappal álmodnak, és ezek veszélyes emberek, mert gyakran nyitott szemmel rekonstruálják álombéli vágyaikat, s igyekeznek azokat valóra váltani". Miközben a fenti mondatokat olvastam (A bölcsesség hét pillére című könyvben), eszembe jutott Isaiah Berlin 1981-ből származó feljegyzése: „Kevés olyan dolog van, amely a világnak annyi kárt okozott, mint a különféle egyének vagy csoportok (törzsek, államok, nemzetek vagy egyházak) azon meggyőződése, hogy csakis ők az igazság kizárólagos birtokosai - különösen ha arról van szó, hogyan éljünk, mivé legyünk vagy mit tegyünk azok pedig, akik mást gondolnak, nem csupán tévednek, hanem egyenesen vademberek vagy őrültek, akiket át kell formálni, vagy meg kell semmisíteni. Rettenetes és veszélyes arrogancia azt hinni, hogy csak nekünk van igazunk, hogy mágikus szemünk van, amellyel meglátjuk az igazságot, és hogy másoknak, ha eltérő véleményen vannak, nincs igazuk." A különbözőség dicsérete: ők annyira mások! Evekkel ezelőtt, még a hidegháború idején, a philadelphiai Temple University szóvivője, Arnold Leath közölte velem, hogy meghívott két előadót a moszkvai központi pártiskoláról. - De hát azok ott rettentően dogmatikusok! - ámuldoztam. Kiderült azonban, hogy éppen ez volt a meghívás indítéka: - Ők annyira mások! - lelkendezett Arnold. A különbözőséget adunak, plusznak tartotta. Úgy vélte, hogy a különbözőség gazdagít, elmélyít, élénkít. Azért kereste az eltérő véleményt, azért volt rá szüksége, hogy gazdagítsa saját tudását, pontosabban fejthesse ki saját álláspontját. Számos emberrel nehéz vitatkozni, mert gondolkodásuk elképesztően eklektikus, a legkülönbözőbb, egymásnak ellentmondó, furcsán összegabalyodott vélemények keverednek benne. Előfordul, hogy tesznek valamilyen megjegyzést, s pár perc múlva egy másik, ellentétes értelmű kijelentést, valamit állítanak, a másik percben megcáfolják ugyanazt stb., s teszik mindezt őszintén, mély meggyőződéssel és magabiztosan. Egyéni identitásunk nem magányos elszigeteltségben alakul, hanem másokkal kölcsönhatásban, vagyis párbeszédes módon, ezért ezeknek a kölcsönhatásoknak a jellegétől, azok tartalmától és légkörétől függ, hogy mivé válunk. Varsó, Dziaíkowska utcai kórház. Reggel 7 óra 45 perc. Jövés-menés, szaladgálás, sürgölődés. Aki ide belép, még ha álmosan, félig kábán is, itt azonnal fölébred, magához tér. Ilyen élénkítő hatással vannak egyesek másokra, így hozzák kölcsönösen mozgásba egymást, késztetik egymást cselekvésre. Ilyen esetekben látni legjobban, hogy mennyire hat az emberekre a nyájszellem, hogy a mások által kibocsátott impulzusok hogyan hatnak az egyes ember mindennapi életére, annak ritmusára. Zimankó, fagy, hó, szélvihar - pusztítóan hatnak a közösségre. Az ember napfényben született, napfényben formálódott, nem tud hidegben élni. Menjünk ki este egy 74
