Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium V. (II. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
A modern mindennapi öltözék demokratizál: az elrablottak és az elrablók egyformán öltözködnek, s ugyanígy az elnökök és a testőreik, az igazgatók és a beosztottaik, a tanárok és a diákjaik. A. B.:- Találkoztam egy ismerősömmel, aki azt mondja, hogy manapság privilégium másnak lenni. Én meg azt válaszoltam, hogy igen, másnak, de csak az ugyanolyanok között. A társadalmi élet posztmodern formái:- a mindennapi élet önmagában való érték lett;- névtelen, privát tevékenységgé vált, zárt körben, hozzánk közel állók közt zajlik csupán;- másokhoz fűződő viszonyunkban igyekszünk kissé félrehúzódni;- arra törekszünk, hogy életünk megrázkódtatások, nagyobb változások, kalandok, megszédülések, bolondságok nélkül teljen. Egyre kevésbé élünk társadalomban, s egyre inkább gazdaságban. A totalitárius rendszerben élő embert teljesen átitatja a rendszer. Ez a mérgező-de- formáló anyag, amellyel telítődtünk, sokkal tovább él, mint maga a rendszer. Vérünkből táplálkozva addig létezhet, amíg mi magunk. A gondolkodás legszívesebben a dolgok és problémák felszínén mozog, arra törekszik, hogy mindent lekerekítsen, kisimítson. Csak ritkán - és csak nagyon keveseknél - próbál mélyre hatolni, próbál homályos, feltáratlan labirintusokban utat törni, sűrű, sötét anyagokon áthatolni. Túl ritkán hangsúlyozzuk, hogy az emlékezet mélységesen individualizált jelenség. Ha például néhány ember egy helyen, egy időben volt együtt, évek múlva mindegyikük másként és másra fog emlékezni. Ezért van az, hogy a szájhagyomány útján nemzedékről nemzedékre terjedő mítosz e folyamat során állandóan változik, alakul. Ugyanez a helyzet a tanúvallomásokkal - minden tanú csak egy fajta leírást ad arról az eseményről, amelynek pedig végtelen számú változata lehet. Jan Patocka - a szellemiséggel áthatott ember jellemző tulajdonságai:- a rácsodálkozásra való, mindig friss képesség;- problématizálásra való hajlam;- a közvetlenül látható élet mögött meglátja a másik, szellemi természetű életet. A félelmek atomizálódása, privatizálódása a modern világban. A nagy, közösségi, tömeges, együtt, egy időben átélt félelmek, amilyeneket egy nagy háború vagy hirtelen jött járvány kelt a társadalmakban, átadják helyüket a nap mint nap fellépő atomizálódott, intim, privát félelmeknek - attól való félelmünknek, hogy valaki megtámad bennünket a sötét utcán, a kapualjban, a vonaton, hogy elveszíthetjük munkánkat, hogy elrabolhatnak bennünket, hogy rákot kaphatunk, depresszióssá válhatunk stb. 73
