Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium V. (II. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
- olyan baktériummal, amely fájdalmas keléseket és duzzanatokat okoz,- olyan toxinokkal, amelyek szívinfarktust idéznek elő. A filmen Basson doktor, egy fiatal, hallgatag férfi, gyakran kimegy dolgozószobájából a tengerpartra, hogy szippantson néhányat a friss, egészséges levegőből. Mosolyog ránk a képernyőről. Nehéz kitalálni, hogy a mosoly a doktor barátságos jóindulatát fejezi-e ki, vagy örömét a felett, hogy épp most jött rá egy új vegyi eljárásra, amelynek következtében majd különösen borzalmas kínok között fogunk elpusztulni. Egy fiatal, intelligens, nagyon olvasott történész hallgatóval beszélgettem. Ahogy a fiatalembert néztem, arra gondoltam, milyen voltam én az ő korában. Alig néhány, ráadásul vacak könyvet olvastam el addig, külföldön még sehol sem jártam (ő már a fél világot beutazta). Eszembe jutottak a kortársaim is: áldozatai lettünk azoknak az elképesztő korlátozásoknak, amelyeket a háború kényszerített ránk, no meg a háború utáni évek, amelyek számos területen valójában a háború folytatását jelentették. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy a háborús veszteségeket nem lehet csupán a halottak és sebesültek vagy a lerombolt házak és hidak számával mérni. Áldozatoknak kell tekinteni ugyanis egész nemzedékeket, amelyeket a háború megfosztott a tanuláshoz, a fejlődéshez, a tudáshoz és művészethez való joguktól, attól a lehetőségtől, hogy megismerjék a világot. A. B. kérdezi:- Vajon az ember csupán nukleinsav és fehérje volna? Mi van még benne a kémián és fizikán kívül? Hogyan lehet ezt meghatározni? A. B.:- Magány? A magányt leginkább akkor érzékelem, ha tömegben vagyok. Ráadásul ez a magányérzet félelemmel keveredik. Attól tartok, hogy a tömeg megindul, fojtogatni kezd, összeroppant. A tömegben a körülöttem állókra úgy nézek, mint irracionális lényekre, amelyek minden őrültségre képesek. Amikor ott állunk együtt, és látom, hogyan válnak hirtelen nyugtalanná, hogyan jelennek meg arcukon izzadságcseppek, szájuk pedig kiáltásra nyílik, úgy érzem, be vagyok kerítve, s úrrá lesz rajtam a félelem. A.B.:- Nem tudod megváltoztatni rossz irányt vett életedet addig, amíg nem érsz a legmélyebbre, ahonnan lejjebb már nem juthatsz. Csak az a tompa, baljós hang, a legmélyebbre süllyedés szívszorító tudata kényszeríthet radikális változtatásra. Ez a változás ritkán teljes, végérvényes, száz százalékos, de lehet alapvető, meghatározó változás. Ne számíts egyszeri, végső diadalra: türelemmel gyűjtögesd a kis győzelmeket! Az ember nem tud kilépni önmagából - milyen borzalmas ez! Saját magunk áldozatává, saját magunk üldözőjévé, szélsőséges esetben pedig hóhérjává válunk. 72
