Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Fogarassy Miklós: Új tűz (esszék)
Fogarassy Miklós Új tűz Egy búboskemence-hasonlat leírása Hajnalban a kemence szája, torka, bendője sötét és langyos: a tegnapi, kimúlt tűz melegét őrzi. Hatalmas üreg. Olyan mint egy óriási anyaméh. Lassan készül el benne az új tűz. Kihamuzás, piszmogás jön. Az apró, száraz gallyak halma, amelyekkel kezdjük, aprócska halom csak a kemence alján. Ha ezt lánggal közelítjük meg, előbb elfogódottan, nem-akarom módon, de aztán kedvesen, ficánkolóan kap lángra a rozsé. A füstös, szinte elveszni kész lobogása lassan kezdi bevilágítani a belső üreg padlatát, lenti falait. Aztán mind több gally, venyige, rőzse, napraforgó- és kukoricaszár kerül a tűztérbe, és sustorogva, morajlással, pattogva, komoly durranásokkal, szeszélyes reccsenésekkel nagy és egyre hatalmasodó tűz tölti meg a kemence egészét. A vad lángolás kora ez, olyan mint a szerelemé, az ifjúságé. Ám, ha olyan újabb, túl nagy égetnivaló anyag kerül rá a lángokra, a tűz előbb elfojtódik, füsttel keverve, zúgva csapnak ki a halomból, a pernyéje, korma felverődik a kémény nyílásáig. Nem hosszú idő ez a nagy, viharos korszak, tán csak egy fél órácskát tart. Izzó parázshalom, zsarátnok-domb marad a kilángolt tüzelőből: a kemence szája világít, az odahajló arcot melegíti - eleven, vöröslő parázs nyújtózik el a kemence-ölben, és ennek a színe hasonlatos a kelő Nap színéhez. Össze is lehet ezeket a színeket hasonlítani, hiszen ilyenkor van a napkelte és az égitest korongja ilyenkor emelkedik a táj fölé. Ekkor már a parazsat a kotrófával hátra, a búbos kemence falaihoz kell tolni, kotorni. A tűzhely egész belseje ekkor már forró és fényes, olyannyira, hogy padlata szikrákat vet a kaparófától. Ha már jól odanyomkodtuk a parazsat a falakhoz, a kemence-nyílást jól le kell zárni egy védőlemezzel, hogy el ne illanhasson onnan semmi meleg. Erre aztán még rázárjuk a kemenceajtót. Ezek voltak a hajnali, reggeli tennivalóink a búbos kemencével. És akkor lassan, nagyon lassan a hatalmas, fehér kályha-anyatest, mely a konyhánkban vagy a szobánkban áll, megbízhatóan, nem kapkodva, mondhatni bölcsen idővel sugározni kezd, adja a tűz, azaz az élet melegét. Délre már egészen átmelegszenek a falai, nem süt, inkább erősen meleg, és csak itt-ott, egy-egy hajlatában forró. Ha jól befűtöttél, délutánra igazán jó hőforrás: - ha lennének ilyenek - padkáján elücsöröghetnének a gyerekek, a fázós öregek, és a macska is jót szundíthatna rajta. Megbízható ez az életjárás; az egynapi élet délutánja lassan estébe fordul. Korán sötétedik, és a búbos kemence fehér teste melegen, megbízhatóan szinte világít az alkonyatban. Ha most kinyitnád az ajtót, levennéd a védőlemezt és megnéznéd - ne nézd! -, látnád, hogy odabent a parázs, sok-sok hamuval keveredve, kitartóan, hűségesen megél még. 66
