Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Bratka László: Egy jó osztálykirándulás; Állhatatlansággal (novellák)
Allhatatlansággal... _ Állhatatlansággal, illetve az engem a világhoz fűző viszony lényegének megragadására, tisztázására való képtelenséggel vagy restséggel vádolom magam. Hiszen például időtlen, illetve idős idők óta tudatom barlangjában lakozván, és észlelvén azt a kolosszális változást, hogy a kőpárnámra hulló vízcseppek vájta mélyedésbe előbb csak ujjbegyem fért be, most viszont már fél ujjpercem belemegy, csak ennyit tudok mondani: „Ez van." Pedig végre tisztázni kellene a világhoz való viszonyomat, hiszen időtlen, illetve idős időknek előtte tudatom barlangjának oldalán akkor lyuk nyílt a káosz felé, amelybe csak kíváncsi ujjam fért bele, most viszoirt már vállig be tudok nyúlni a karommal (és markommal a káoszból kiemelt burjánzó kavargás tudatom barlangjának megvilágító, értelemadó fényében az itt olvasható, és ehhez hasonló megfogalmazásokká kristályosodik). És még mielőtt észrevehetetlenül, követhetetlenül, ám feltartóztathatatlanul annyira kiszélesedne ez a nyílás, hogy tudatom barlangja a káosz alkotójává változna, éppen a nyílás tágulásának megakadályozására tisztázni kellene az engem a világhoz fűző viszony lényegét. Vagy nem? „Ez van?" 58
