Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Bratka László: Egy jó osztálykirándulás; Állhatatlansággal (novellák)

A fölösleges úttól kissé feldühödtek, és annak kinyilvánítására, hogy a gonoszságra való hajlam is leltár szerint, hiánytalanul megvan bennük, az osztálydagit kinevezték Gellert püspöknek, és a hegyoldal egy szakadékos, sziklás részén alá- hengerítették.

Hanem egy ugyancsak kiránduló nénike éppen ekkor mesélte az unokájának a Piroska és a farkast, és a Piroska megmentésére igyekvő vadász túllépve az előre megírt szerep korlátain, még a nagymama elől is titkolva szívből fakadó jótettét, a hegy alá érkező dagi-alkatrészeket meglocsolta élet vizével, azaz egy kis jófajta szilvóriummal, és az új életre kelt pufi a szeplős képén vigyorokat próbálgatva már ott várta a többieket, amikor leértek a hegyről.

A gyerekekben addigra már beindult, ám most a dagi láttán érzett örömükkel és megkönnyebbülésükkel egyből leállíttatott a lelkiismeret-furdalás és megbánás láncreakciója.

Annyira örvendeztek, hogy a színjátszó kör tagjai ezután örömükkel megolajo- zottnak érzékelték az osztályfőnök úr csikorgó darabját, és egész szép sikerre vitték a tenyerükön többszörös, a bemutató alatt lehámló tapsréteggel az előadásra érkező szülők előtt.

De ezen túlmenően is, akinek később rút élet lett az osztályrésze, úgy emlékezett vissza, hogy ez cg}/ boldog nap volt, akinek viszont szép élet adatott meg, az azt mondta róla, hogy ez egy különösen boldog nap volt.

(Egy idő után rút, illetve szép életük miatt érzett bánat vagy öröm, a kirándulás boldog emléke, annak rendje-módja szerint elvált a testüktől, és érzéseik a világban való sodródás közben úgy jelennek meg most itt a papíron, mint az elemi részecskék mozgási pályája az azt megörökítő, elektronmikroszkóp segítségével készült fényképeken. És itt találkoznak egy teve majd nyolcszáz éve a Föld körül száguldó, most szintén előhívódott fájdalmával. A tevéről a következőt kell tudni. Utolsó hadjáratából hazafelé tartva halt meg Dzsingisz kán. A harcosai nem tudták a mongol gusztus szerint való végtisztességben részesíteni, mivel nem voltak velük foglyok, akiket ezrével, tízezrével lenyilazhattak volna, mint gyásznépet. Egyszerűen csak sírba tették, és egy, az anyja szeme láttára megölt tevecsikót fektettek melléje áldozat gyanánt.

Betemették a sírt és elvonultak. A teve-anya addig sírt étlen-szomjan a csikója sírján - a Dzsingisz, az smafu volt neki -, amíg ott pusztult.)

57