Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Podmaniczky Szilárd: Feltétlen emberek (novellaciklus)
A kérdés nehéz, mindhárman belefáradtak. Márton és Pesztonka leroskadt a fal mellett, Józsi bácsi pedig ráült az esküdtszékre. Csend honolt. A csendben egyszer csak megkordult Pesztonka gyomra, s nem várt tovább, indult, hogy elővegye a lekvárokat, ám azok a szekrény tetején sorakoztak. Visszajött a konyhából, s megkérdezte Józsi bácsit: elvehetem ezt a széket? Mire Józsi bácsi azonnal válaszolt: persze, lyányom, elveheted, ha hozol egy papot meg két tanút... A Neander-völgyi Ezt nem tudom elhinni, elképesztő, biztosan nem igaz, nem lehet, ilyen nincs és nem is volt, mondta Márton, és ölébe ejtette a könyvet. Józsi bácsi a szoba másik végében ült, horgászfelszerelését tisztogatta, külön olaj az orsónak, külön védőbevonat a damilnak, és egy kisebb flaskában „kenőanyag" a tisztogatónak. Csak nehogy összekeverjem az anyagokat, morfondírozott Józsi bácsi, és gyakorlatilag már a szájához emelte az orsóolajat, mikor Márton hitetlenkedése megállította a mozdulatban. Pesztonka hidegvérrel öntözte a virágokat az új tápoldattal, s bár éppen két nappal ezelőtt locsolta végig a flórát, helyenként a faunát, de most, állította magában, az új tápoldat megsokszorozza a virágzóképességüket és virágzókedvüket, s akkor tele lesz a lakás illatosabbnál illatosabb kelyhekkel, szirmokkal és bibékkel. Márton mérhetetlen elképedése hallatán pár csöppet beöntött a tévé hátuljába. Most már vágni lehetett az izgalmat a lakásban, Márton feszültsége tapintható erőteret feszített a szoba levegőjébe. Rövid csend következett, s ha akkor kipottyan valakinek egy hajszála, kősziklák dübörgésével hull alá az amúgy dekoratív, sárga gombolyaggal játszó macskákat ábrázoló, álperzsa szőnyegre, amely megélt már ezt-azt. Nem veszi be a gyomrom, szólalt meg végre Márton. Olyan nincs, hogy a Neandervölgyi embernek nagyobb lett volna az agya, mint a miénk. Az agy rengeteg energiát fogyaszt, elemzett Márton, de annyit, hogy ha a Neander-völgyi ember tudott gondolkodni, akkor ahhoz le kellett ülnie, mert biztosan összeesett volna. Viszont ha éppen rohant valahová, képtelenség, hogy közben megjegyezze, hová rohan, különben összeesik. Józsi bácsi leemelte szájáról az orsóolajos flaskát, picit fanyar ábrázat ült ki rá, meghajtotta a négycsapágyas Abu Garsziát, és azt mondta: ne tépelődj, Márton, elvégre te is mindig ülve szoktál olvasni, pedig neked kisebb az agyad, mint a Neander-völgyi emberé. Van egy javaslatom, s abból sokkal többet megtudsz, mintha csak a saját fejed után mennél. Két napja láttam az újságban, hogy ma délután pontosan ez lesz a téma a tévében, sok kutató, elemző fejti ki a véleményét. Kérd meg szépen Pesztonkát, kapcsolja be a tévét, meglátod, mindjárt megnyugszol. Márton megkérte Pesztonkát szépen, amúgy is a tévé előtt állt, csupán egy mozdulatba telt, mire bekapcsolta tévét. Csakhogy a tápoldat rengeteg alkáli földfémet tartalmazott, s alig hogy Pesztonka rányomta az adást, egy kutató éppen kimondta, hogy: Neander-völgyi, mikor is a kutató további szavai helyett a tévé csak füstös szikrákat hányt... 52
