Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Veress Miklós: Előtt; Építészeti emlékiratok; Javított példány (versek)
Veress Miklós Előtt 1. Furcsán kezdődött ez az év: falunkon kigyulladt egy szőnyeg a gyertyalángtól, aztán főleg oltáshoz pezsgőnk volt kevés; a karnis kilazult a falból, gondolt nagyot és lezuhant, majd hátamon landolt alant. Föllázad, s olykor elbitangol tárgyaink egy-két darabja, mely magát emberinek tartja: két lét közt résnyi pillanat. Szép, hideg zuhanás, ahogy arcod arcomra ráfagyott, hogy én lehessek önmagad. 2. Láttál - magadban magamat. Az ember - csak belső tükör, s ha kívül minden összetör, fölszedi a szilánkokat. A köztes fénytől azután már tükröződhet a hiány. Háború lesz - épp ezért mondom annak, ki ott figyel belül -, de zászlók csattogása is elül majd emberiségnyi sírdombon, ha árnyad holdudvarba lép. Fölveszed gatyádat s az inget: a jelent. Látszat vagy s tekintet. Furcsának indult ez az év. 53
