Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Alföldy Jenő: Hamis és valódi (Két szonett Weöres Sándortól)

vezték azok a kritikusok, akik, lehet, hogy az objektív materializmus nevében szólaltak meg, de azt nem vették észre, hogy az egész életforma nem egyéb, mint „szubjektív idealizmus": az tartja fenn, amit az emberek belelátnak, vagy belé szeretnének látni. Merő illúzió az egész, hiszen „ha nem néznek rá, megsemmisül". Tóth Árpád gyönyörű nagyvárosi versében, a Körúti hajnalban az égi jelenség visszfénye - a természet és a munkáslány bűvös impresszióban feltündöklő szövetsége - oldja fel azt a gonosz varázslatot, amely a szürke, piszkos és elátkozott éjszakai város ébredésekor, a napkelte pillanatában bearanyozza a várost. Weöres versében „A zaj, a sebesség, a láz, a kórság" és a viruló életnek álcázott haldoklás közepett „csupán az ódon templom a valóság". Az tehát, ami még emlékeztet a régiek hitére, ízlésére és szerénységére, amelyet nevezhetünk lelki szegénységnek is.

A másik vers, a Délibáb (melynek a Káprázat nem alcíme, csupán cím-variánsként tüntették fel az Egi/begyűjtött versekben) látszólag egyszerűbb. Úgy találom, Weöres ezúttal mesterből „tanítvány" lett: szonettírásának szisztémája Tandori Dezső A mennyezet és a padló (1976) és Még így sem (1978) című köteteinek szonettjeire emlékeztet. Tandori már első kötetének megjelenése előtt (Töredék Hamletnek, 1969) Weöres kedves költője volt. Az előbb említett két kötetben Tandori olyan szonettek sokaságát vonultatja fel, amelyek egy-egy banális esetet, tapasztalatot, élményt vagy megfigyelést rögzítenek játékos pontossággal, s a költő valamilyen tanulságfélét von le belőlük, mely bármilyen banális és hétköznapi lehet, a lényeg az, hogy szervesen következik az előzményekből. E szonettek lényege a költői művelet, amellyel az érzékelt valóság gondolattá, hibátlan szerkezetté - kikezdhetetlen verssé válik. Bizonyságot tesznek arról, hogy életünk legapróbb mozzanatai is létünk teljes jogú pillanat-állampolgárai, amelyeket teljes intenzitással kell átélnünk, akárcsak a régiek verseiben a szerelmi rajongás és csalódás, a hősi küzdelem, a gyász vagy a halálfélelem kivételes, tragikus, megrendítő mozzanatait. Tandori belátta, hogy életünk legnagyobb részét jelentéktelennek látszó dolgok tölti ki: öltözködünk, cipőt fűzünk, teát főzünk, szobanövényeket öntözünk, cseresznyét eszünk, bosszankodunk, ha elromlik a villanykapcsoló, leszaladunk az újságért, bevásárolunk, megetetjük a madarakat, füvet szedünk nekik a közeli parkban, hegyoldalban, vagy egy uszodában rójuk a hosszokat. Tandorinak ez a két kötete (sőt, részben már a Talált tárg\/ak megtisztítása is) a költői téma és feldolgozás valóságos forradalmát hozta költészetünkbe (ahogy az első „másfél" kötete a filozofikus tömörítésben ment el a lehetséges maximumig), nyíltan vállalva a kor emberére általánosan jellemző eljelentéktelenedést -, inkább, mint hogy a pesti utcán ő is játssza a bátor dzsungelharcost vagy az önfeláldozó KISZ-titkárt. Hazudni tovább nem lehetett. A jelentéktelenséget valakinek be kellett vallania, és ezt Tandori tette meg, korántsem jelentéktelen módon, hanem igen invenciózusan.

Weöres, aki nem restellt nála fiatalabbaktól tanulni, a Tandoritól ellesett munkamódszerrel hamisítatlan Weöres-verset formált. A Délibábban apró gyermekkori emlékét dolgozta fel: a vegyeskereskedésben bámészkodó, mindenfélét megkóstolni, hazavinni vágyó kisfiú élményét éli újra, amint a szatócsbolti szagok, látványok elbűvölik, meddő ácsingózásra késztetik, majd - pénz híján - leforrázva távozik az elérhetetlen kincsek színpompás tárából, s visszatér az unalmas otthoni ízek és a fanyar iskolai biflázások szürkeségébe. Személyes és eleven életképet fest az apró megfigyelésekből, s közben öt-hat „életigazságot" is származtat belőlük. A tiritarka áruk iránti sóvárgás azt a hajlamunkat jelzi, amelyre a Metropolisz című szonett „pillanatszergyárosai" alapozzák lázas, nagyüzemi termelésüket s a velejáró reklámipart. A kis szatócsbolt ugyanazt műveli a gyermekkel, amit a szupermarket a felnőttel: miközben megvételre kínálja a vásárlónak azokat az árucikkeket, amelyekkel elemi szükségleteit kielégítheti, vágyat kelt mindenféle fölösleges kacat-vacak iránt. „Bűvös, hazárd csodák" sokasága bűvöli el a kisfiút, aki mindenről azt hiszi, hogy édes, amit még nem kóstolt. Nem éhségét szeretné csillapítani, hiszen otthon várja az aznapi „tál krumplileves". Cukorkákra vágyik, és kíváncsiságában az üvegen keresztül is szeretné megnyalni a színes kristálygo33