Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Ócsai Éva: „száll a világ lepkeszárnyon“ (Weöres, a lélekvezető)
/ X Ocsai Eva „száll a világ lepkeszárnyon" Weöres, a lélekvezető A teljességet dekonstruálták: nem létezik. Ám röpke pillanatokra talán mégis felsejlik. Csak rá kell nézni egy jóllakott csecsemőre! És ha őt a mítoszok dajkálták, akkor szinte bizonyos, hogy a teljesség tejétől kerekedett olyan gömbölyűre. Ez a tej tápanyagban igen gazdag: egységessé válik benne az anyag és a szellem, a tudva tudott és a tudattalanul sejtett, a káosz és a rendezett kozmosz, az elképzelt és a valódi, a kő és az ember, Istár és a kutyatár, az asszony és a férfi, a tündér és a banya, a bölcs és a félnótás, az öregek és a süldők, a testek és a lelkek. Idővel az ilyen jóltáplált csecsemő egyszer maga is dajkává válik, saját dajkájának is „dudulgatván".2 Az a görög isten, aki már csecsemőként ki-be surranó tolvajként villogtatta foga fehérjét, felcseperedvén nemcsak az élők és a holtak, hanem a halandók és a halhatatlanok világa közötti (tej)utat is megmutatta az úton lévő lelkeknek. Az a költő, aki Lónyay Erzsébet Mária Psyche’1 néven segített világra egy költőnőt, a vele együtt kóborló lelkeket elvezeti abba a megelevenedő panoptikumba, ahol a költő, zenész, színész, orvos és arisztokrata bábok a saját arcvonásaikból megformázott, de kifordított álorcáikban együtt sírnak és mulatnak a sokféle korból, testből és lélekből összegyúrt költőnő körül. E karneváli forgatagban a maszkok cserélgetésével láthatóvá válik a lélek, a muzsika és a vágyak természete. A pillangó Manapság profánul stratégiai játéknak hívhatják azt, amit egykor a szentnek tekintett Isten művelt: a teremtést. Akkoriban Isten lelket lehelt teljes és tökéletes világtestünk kellős közepébe, ami aztán szétterjedt a világtestben, ráadásul ezt az egészet jól be is bugyolálta egy újabb lélekbe, majd örök körforgásra ítélte. A láthatatlan körbeforgó lélek egyfelől az Egyetlen világiélek, másfelől az egyes emberekben létező Sokféle lélek is.4 Lónyay Erzsébet Mária álarca alatt Psyché, a halhatatlan lélek, a pillangó rejtőzik: önmagát mozgatja, de a körülötte lévő, maguktól mozogni nem képes halandókat is ő hozza mozgásba’'. Az időbeli véges, halandó személyiség-burok mögül az időtlen végtelenség, a halhatatlanság: Isten mutatkozik meg.6 Psyché egy episztolában be Ls számol, „Poesisre nevelőjének" 7, Kazinczynak arról, hogy bábállapotából kiröppent már: • • • eSSV sz^V napon/ A kis gnbóbúl már a pillangó ki-kélt (Weöres. 1972,42) Epistola ámen magamhoz című versében isteni eredetét sejteti: sokan/ Olmjták szívem, mindenem, de én soha/ Se hajoltam éles szirtemrül a föld felé,/ Égen függtem, mint vértse. (Weöres. 1972, 75) Halhatatlanságának bizonyítékaként a testben már halott hölgy emlékére férje, Zedlitz báré) Psyché-szobrot állíttatott, hiszen az Istenhez hasonlító arc és test arra késztette, hogy kedvesét istenszoborként tisztelje, és ekként áldozzon neki:8 12
