Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Kovács Lajos: A gyermekolvasóért (A Katona József Könyvtár könyvsorozatáról)

A gyermekolvasóért A Katona József Könyvtár könyvsorozatáról Ha megkérdeznék tőlem, van-e kedvenc könyv­táram, gondolkodás nélkül tudnám a feleletet. Ked­velem is, irigylem is, bezzegkönyvtárazom is, ha vala­hol szóba kerül. Olvasó és író emberként vagyok ilyen elkötelezettje, mert könyvtárosnak sosem ké­szültem, nem is ismerem a kulisszatitkait sem az épületnek, sem az itt működő szervezetnek, gépé­szetnek és egyéb „szakbarbarizmusoknak". Én ide befordulni, betérni, bemenekülni, esetleg bedolgoz­ni járok. Elég messze lakom (120 km) ahhoz, hogy napi kalandokba bocsátkozhatnánk, de itt jártom- ban-keltemben ki nem tudom kerülni. Láttam, mi­kor alapozni kezdték egy lerobbanó bolhapiac he­lyén, s látom azóta is, hogyan birkózik a szárnyas idővel ember, technika, józan ész és jó ízlés... Irodalmi folyóiratban azonban nem szokás a könyvtárak laudációja. A könyvtár vagy az olvasó legfeljebb szociológiai probléma, író és mű kény­szerű, nem ritkán kellemetlen velejárója. Most mégis kivételt tett a recenzorral a megrendelő szer­kesztői akarat, s ennek jó oka van. Könyv-, olvas­mányoka. Ennek pedig történelme, legendáriuma. Lebbenjen hát a fátyol a kecskeméti Katona Jó­zsef Megyei Könyvtár kiadványairól! Ikertestvéreinket családi nevükön úgy hívják: Kincsestár. Öt színes, gusztusos, karcsú kötet lett a 2002. évi karácsonyi várakozás ajándéka Kecskemé­ten. Öt könyvtártörténeti dokumentum, a szó min­den rideg-hideglelése nélkül. Élvezetes, ízes kö­zelmúltidéző játékok, rejtvények, friss alkotások, ötletvásári forgatagból kiforrt játékos- és olvasócsa­logató kalendáriumok az ünnepi asztalra. Nem polc­ra, polc porának. Asztalon sokat forgatandó, az el­múlt években sokszor meg is forgatott lapok ezek; olvasók, író-alkotó felnőtt- és gyermekemberek jó­kedve, öröme, szeretete sugárzik belőle. Keresztnevük is van, s mert (születési? olvasót szülő időrendi?) számot is kaptak ezek a füzetek, la­pozzuk fel őket mi is az író-szerkesztő kívánsága szerint! A Meseország a legfiatalabbak játékoskönyve. Hisszük, nem hisszük, Kecskeméten még mindig úgy tudják, hogy mesét hallgatni és mesét monda­ni, rajzolni és festeni, szétszedni és összegyúrni - röviden: rekonstruálni vagy alkotni már a legkisebb olvasó korban jó szokás. A nyilvánvaló evidencia a meg- és elrajzolt mozgókép-kultúrvilágban nem eléggé ismert tanulság, márpedig a mi srácaink a té­vémesék pasztörizált tején (sem) nőnek-nevelőd- nek. Azt súgják a kecskemétiek, hogy áll még Mese­ország, van ott király udvari hírvivővel, s vannak ott játékok, fejtörők, meseszótárak, de még Meseor­száglakóvá ütött (amúgy) hétköznapi gyerekembe­rek is, ha már betérültek egyszer arra jártukban. Nem fogom elmesélni, hányféle fondorlatát, for­télyát, furfangját, ravaszságát, agyafúrtságát, fifiká- ját, trükkjét őrizték meg, találták fel, módolták ki a könyvtárba csalogatástól a mesemondásra „felizga­tásig". Ezt a kötetet (is) ott kell tartani az asztalon, és élni minden ötletével, amikor azt hisszük, hogy a mi gyerekünk (tanulónk, olvasónk) legfeljebb a passzív hallgatásba vonható be ideig-óráig. A kecs­keméti könyvtár mesemondói nagy utat tesznek meg, amíg kismestereivé válnak a pódiumnak (is). Ott vannak mellettük, velük - ha kell, maskarásán át­lényegülve - a minket is (ideiglenesen) helyettesítő felnőttgyerekek királyi vagy futár jelmezben, ahogy mi otthonainkban már nem mindig vetkő­zünk le ilyen hajdani messzeségébe egyszervolt örömeinknek. Aki nem hiszi, hogy „vevő" (lenne) ránk a gyermek, kérjen meghívót legközelebb egy meseországos játékra, lustasága ellenében pedig legalább higgyen a könyvben közölt fotók átszelle­mült kis hőseinek... Akit már egyszer becsaltak Meseországba, könnyebben adja a fejét a Táltospróba feladataira is. A nagy könyvtár után szaporodni kezd körülötte egy saját, kisebb, mások ajánlotta, de azért mégis csak az övé gyűjtemény. O már arra is kíváncsi, meg tud-e felelni a mások által lényegesnek hitt kérdésekre, rejtvényekre. O már levelez, pontokat gyűjtöget, verseng azért, hogy kisiskolásán is több legyen, mint egy kis iskolás. A mesevetélkedő or­szága határtalan és korláttalan. Nyelvek, kultúrák, ismeretlen és ismerős szerzők között a bolyongás 110

Next

/
Thumbnails
Contents