Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - „Keresni foglak” (Dr. Kőhegyi Mihály levelei Gergely Ferenchez. Közreadja: Gergely Ferenc)
A nyomdával néhány nappal ezelőtt beszéltem. Még mindig nincs semmi, úgy állnak, ahogy egy hónappal ezelőtt. Illetve az egyik ki van szedve - mondták, de nem tudták megmondani melyik. (Kettő van nyomdában ugyanis.) Majd csak megszületik egyszer. Jó nyaralást a sváboknál. Én az észak-koreaiakat boldogítom majd. Sokszor üdvözöl: Misi Baja, 1980. június 8. Gépirat, saját kezű szignóval. 1 Móra Ferenc levelezéséből. Sajtó alá rendezte: Kőhegyi Mihály és Lengyel András. Kecskemét, 1979. 297 p., XVIII t. 17. Kedves Feri! Napokon belül feladok 30 darabot a már elkészült és a szobámban őrzött füzetecskéből.1 Ebből tízet aláírok, s Te majd szövegező, ahogyan akarod. Akinek gondolod (Svéd, Lukácsné, Ormos, Unger stb.), azoknak közvetlenül adj, vagy küldj. Ezeket ne küldd vissza. Közös ismerősöknek írhatsz szöveget, és mind elküldheted ide, én postázom. Viszont küldd azonnal a szerződést, mert nincs pénz nélküle. így még karácsony előtt minden elintéződik. Jó lenne, ha a cserkészek is napvilágot látnának. Ebben a silány gazdasági helyzetben bizonyára nem lesz könnyű elhelyezni valamelyik kiadónál. A múzeumok is megérzik a nadrágszíj meghúzását. No de több marad a belső munkára. Magam négy éve leltározom a madarasi szarmatákat, úgy 1983-ra kikészülök velük, s aztán mehet a feldolgozás. Sajnos, nagyon magam vagyok. A múzeum is mostohagyerek, s ha akarom, hogy menjen, hát ugyancsak nekem kell veszkődni vele. Ede /2/ jó gyerek, de vezetésre alkalmatlan. Sokszor üdvözöl: Misi Baja, 1980. november 26. Gépirat, saját kezű szignóval. 1 A „Baja népoktatásának főbb kérdései 1944-1948 között" c. munkánkról van szó. 2 Sólymos Ede néprajzkutató, a dunai halászat kitűnő ismerője. 18. Kedves Feri! Húzom-halasztom a levélírást, de most már csak nekidurálom magam. A múltkori elmeneteled után Lenke1 mondta, hogy miért nem hívtalak meg ebédre, hiszen ő külön nekifogott és sütött valamit, meg aztán megfejelte a levest, csinált megfelelő számú húst stb. Mindketten egymásra néztünk és röstelkedtünk. Én azt hittem, hogy neki nem alkalmas, ő meg nem szólt, mert ugyanezt hitte rólam. Lényegében nagyon eltoltuk, és ezt aztán a mai napig rühelljük, ha netán néha szóbahozza valamelyikünk a dolgot. Hiába mentem én már utánad, legalább a kapuig kikísértelek volna, akkor ez hamarabb kiderül és visszakiabállak. így esett, nem jól esett, de nem tudjuk visszacsinálni, amit eltoltunk. Bánt mindkettőnket a dolog. Én meg azt is elmondtam, hogy Ti annak idején szívesen láttatok vendégül. Fene egye az ilyen helyzeteket. Csak azt kérhetem, hogy felejtsd el a dolgot, ha ugyan lehet. S ne is beszéljünk róla most többet levélben. Szegény Zolit2 eltemettük. Nem tudom, hogy Richno3 írta-e a körülményeket? Magam még pénteken beszéltem vele, mert a csónakunk egymás mellett volt és a dokk letevés módját hánytorgattuk meg. Aztán kiment a tanyájára, fogott halat, azt a szomszédoknak adta azzal, hogy majd együtt esznek, de miután nem jött a megbeszélt idő után túl sem, 78
