Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - „Keresni foglak” (Dr. Kőhegyi Mihály levelei Gergely Ferenchez. Közreadja: Gergely Ferenc)

hát átmentek megnézni. Ott ült a székben, ölében valami könyv, vagy újság, azt olvasgatta épp, amikor elérte szívét a halál. A Dunán végig úgy hozták haza, ahogyan nem sokkal előtte mondta valakinek, hogy így szeretne meghalni. Igazából már nem volt senki körülötte. Családja elhagyta, gyerekeiben nem sok öröme tellett, alkalmi barátnői nem elégítették ki szellemileg, a régi ismerősök-barátok hónapokig nem találkoztak vele. Élte a maga életét, könyvek között, szellemiekben. A könyvtárt iga­zából nem tudta igazgatni, meghasonlott, megfáradt, keserű ember lett belőle. 56-os múlt­ja miatt hántások, mellőzések érték, őszinte csak Bandihoz meg hozzám lehetett. így me­gyünk el mind. Sokszor üdvözöl: Misi Baja, 1982. május 25. Gépirat, saját kezű szignóval. 1 Dr. Kőhegyi Mihály felesége. 2 Tóth-Pál Zoltán tanár, a III. Béla Gimnázium élén Szabó Balázst váltotta fel a forradalom idején. In­ternálását követően vezetett film-klubot, sikerrel gyakorolta a műbútor asztalosságot, gyűjtötte a kor­társ festők műveit. 3 Dr. Richnovszky Andor a biológiai tudomány kandidátusa, a Herman Ottó Középiskolai Fiúkollégi­um igazgatója, majd a Tanítóképző Főiskola tanára, barátunk, a helyi kulturális élet egyik felejthetet­len alakja. 19. Kedves Feri! Én azt hiszem, hogy a mi nemzedékünk nagyon nehezen élte át a mögötte lévő 50 esz­tendőt és kiábrándultán, de még a régi becsülettel dolgozik. S ez olyan ellentmondás, amit nem lehet egykönnyen feloldani. Húzni lehet az igát, bele lehet fásulni, de valami belül úgy sem hagy bennünket lazítani. Ezért könnyebb a mostaniaknak, akikbe nem plántáltak bele mindenféle süket becsületet, helytállást, tisztességet meg hasonló marhaságokat, amelyek bennünket állandóan hátrányos helyzetbe hoznak a gátlástalanokkal szemben. A te helyzetedre1 sincs valóban tartós megoldás. Itt-ott érhet valami öröm, kis vigaszta­lás, de igazán, hosszú távon nem lehet megoldani dolgainkat. Nem jelenti ez persze azt, hogy Te ne csináld a levéltári kis piszmogásaidat, és én ne szedjem elő a halottakat a föld alól. Erre kötelez bennünket a hivatásunk és felkészültségünk egyaránt. Meg bele is bolon­dulnánk a tétlenségbe. Ezt nagyon komolyan gondolom. Időnként olyan fura gondolat jut eszembe, ha egyszer börtönbe zárnának, akkor a legkegyetlenebb éppen a tétlenségre kár- hoztatás lenne számomra. Ormos2 könyvét nem olvastam, nem is ismerem. De a miénkből küldök egy példányt a napokban. Gondold meg jól, kinek adod. Ahol a legjobb helyen van. A múzeumnak egyet­len példánya sincs, ez valóban igaz. S nekem is csak a költözés során jött elő néhány. Szurkolok, hogy a cserkészeket elfogadják. És változatlanul tartom azt az előterjesztése­met, hogy valami megyei vonatkozású dolgot írj, valahogy el lehet majd sütni. Ezt már tisztán látom, hogy magamnak nem lesz ideje, hogy érdemben beszálljak valamibe. A ré­gészeti dolgokat kéne minden áron most már csinálnom, s mindig elvisz valami más. Ez a vidéki múzeumok átka. Baj talán az is, hogy sok minden érdekel, és ez eleve széthúz egy kicsit, vagy talán nagyon is. De öreg koromra aligha fogok már megváltozni. Leventéidnek nagy visszhangja van külföldön, amennyire én azt érzékelni tudom. Én- tőlem is kértek, küldtem is. Sokszor üdvözöl: Misi Baja, 1983. szeptember 19. 79

Next

/
Thumbnails
Contents