Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Fekete szalag (Beszélgetés Páll Lajossal. Az interjút készítette: Kozma Huba)
- Meg aztán az is szerencsés a te esetedben, hogy téged idézzelek: fecskefarkú a művészeted. Költő is vagy megfestő is, és a válságos időkben a festő eltartotta a költőt.- Ez így volt, igen, így. De térjünk vissza Bernáth Ernőre meg Nagy Imrére! Bernáthnak sok képe volt Imre bácsitól, hiszen ő jómódú ember volt korábban, nagypolgár. Imre Ernő volt az ő barátja, aki Nagy Imre önéletrajzát tartalmazó kéziratát kisilabizálja és könyvet csinál belőle. Ok közvetítették ki a mi összeismerkedésünket, hiszen Imre bácsi náluk látta az én képeimet. Már a kolozsvári egyetemen voltam, amikor egy alkalommal jő Veres Pali, a tanársegéd, s mondja: - Nagy mester hívat. Azt mondta, hogy vidd magaddal a rajzaidat is. Még azon a délelőtt hónom alá csaptam a rajzaimat, s elmentem az ő kolozsvári házához. Megnézte az öreg a rajzaimat, s azt kérdezte, hogy szeretem-e a hagymát? Mondtam, igen. - Sok hagymás szalonnát meg kell még egyél! - egyebet sem mondott. - Megnézhetem-e a képeket? - kérdeztem téblábolva. - Nézzed. Többet nem is szólt. Aztán elmentem egy párszor Csíkba későbben. Egyszer esett az eső, s bementem hozzá Zsögödön. - Hol voltál? - kérdezi. Mondtam, hogy rajzolni. - Ilyen időben?! Kiállításaimra eljött, s ott voltak az apámmal együtt készített nagy vázáim is, együtt a képeimmel, azokat a legelső nap megvette. Megnyitókra nem járt el, de a vázáimat sorra megvásárolta. A zsögödi lakóházában a szekrényen lévő nagy vázák mind az enyéimek. Azokat mind én csináltam. Járt itt is, nem egyszer. Ilyeneket mondott: - Úrfi, adok pénzt. Hátul építeni kellene egy kicsi csűrt. Mert egyszer vége lesz ennek a fene nag\/ tehetségnek! Es akkor miből élsz meg? Ilyen gondolkodású volt, azért vette a földeket is ott Zsögödön, hogy ha majd nem mennek a képek, legyen miből élni. - Úrfi, hallom megházasodtál! - mondja egyik alkalommal. Mondtam; meg. - Galamb vagy keselyű? - kérdezi. - Majd elválik. Mikor második gyerekem, a leányka megszületik, azzal fogad, hogy kössél bogot a farkadra, mert ha nem, vége lesz a nagy művészetnek! Zsörtölődős öregember lett. Ha csak tehettem, kerültem.- Hány kilométert kell utaznod ahhoz, hogy eljuthass a térben legközelebbi barátodhoz?- Csíkban voltak barátaim, azok meghaltak, Marosvásárhelyt vannak még. Most lett öngyilkos egyik legjobb barátom Csíkban, Dadai Zsoltnak hívták. Az egyik erdélyi írónak, aki Désnek polgármestere is volt, és Székely Mózes néven írt, volt ő az unokaöccse. Együtt voltunk a börtönben, egymás mellett aludtunk.- Elgondolkodtál-e már azon, hogy ha nincs törés az életedben, ha nem csuknak börtönbe, hogyan alakul az életed? Elvégzed az egyetemet Kolozsvárott, egyetemen tanítasz, valamelyik irodalmi folyóiratot szerkeszted, Gy. Szabó Béla műterme mellett van a tiéd is, a város főterén. Kialakítottad ugyan itt, szülőfaludban a magad körét, sokan azért jönnek az egyébként is idegenforgalmas Koronára, hogy veled találkozzanak, tőled képet vegyenek, könyveidet dedikáltassák. De a börtön hosszú időre beléd rekesztette a verseket, ott nem gyakorolhattad a festészetet sem...- Ha nem közölhet az ember, elmegy a kedve az írástól. A verset végiggondolod, kész van, megvan, s nem jő, hogy leírjad. Elveszíti az értelmét az egész folyamat, ha el vagy tiltva a közléstől.- És félni lehetett emiatt attól, hog}/ elapad benned a vers annak ellenére, hogi/ a festő eltartotta a költőt. Első köteted, a Fényimádók 1966-ban jelent meg, és csak tíz év múlva a második, a Köves földek. Még több időt kellett várni a többire, hiszen csak a „változás" után jelent mega többi, a Szárazvillámlás, a Partraszállás, az Andromakhé uszályán, a gyerekversek, most a meséskönyv.- Még az előbbi kérdésedre visszatérve, arra, hogy hogyan alakul életem börtön nélkül: nem vagyok amatőr. De mindig bánt, hogy azt a táncot nem a kályhától kezdtem, s jártam végig. így mindig az az érzésem, hogy a szoba közepén kezdtem el a keringőt. Élettapasztalatot természetesen kevesebbet, de egyébként jóval többet tanultam volna a főiskolán. Sokat olvastam, de akármennyit olvas az ember, más az olvasott, de kevésbé rendszerezett kultúra, mint amit az egyetemen tanulunk. Amit iskolázottságnak hívunk. Ezt érzem az irodalom terén is. így kézenfekvőbb a félelem: mi lesz, ha Isten kiejt a markából?! Valakiről valaki - egyik szereplőre sem emlékszem - azt írta, hogy „az a kicsi csermely, ami benne idáig 68
