Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Fekete szalag (Beszélgetés Páll Lajossal. Az interjút készítette: Kozma Huba)

csörgedezett, az is elapadt". Mindig ettől féltem én is. Hátha bennem is elapad az a kicsi csermely a börtön, a tiltás alatt. A börtönben a hatalmas szabadságvágy íratta velem a verseket, és amikor hazajöttem, még jöttek a versek. Még aztán írtam a Cigánykantátát. Aztán sokáig semmit.- Mikor érzed jól magad? Itt Korondon vagy barangolásaid közben bárhol a világban?- Ha megy a munka, akkor jól érzem magam. Van, amikor éjjel megy jól a munka. Valamennyi pálinkát megiszom s festek. Úgy el tudom felejteni ilyenkor az időt, hogy mindjárt reggel van. De ha egy kiállításom megnyílik valahol, akkor nagyon rosszul vagyok. Mint amikor tükörbe néz az ember: valahogyan másként kellett volna ezt vagy azt a képet megfestenem. Még a legsikeresebb kiállítások után is így volt ez. Úgy érzem, hogy kiadtam magamat, ettől kezdve túl sokat tudnak rólam.- Egy költő számára pedig ez nem megy újdonságszámba.- Versben is megírtam ezt: parányok életét próbálnám én élni, de kíváncsiak szeme megaláz. Mindegy. A neheze már eltelt. Már hatvanöt esztendős vagyok, egy évvel öregebb, mint apám, amikor meghalt.

A beszélgetést készítette: Kozma Huba

Eltűnt idő

69