Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Fekete szalag (Beszélgetés Páll Lajossal. Az interjút készítette: Kozma Huba)

- Korond hogy fogadott? Te voltál a tékozló fiú?- Nem vettem észre semmi különöset. Igaz, alig mentem ki az utcára, amikor itthon voltam. Apámnak lehetett nagyon nehéz. Nem nagyon akart parancsolni nekem, ugyanakkor nem szokta ő eltűrni, hogy valaki tétlen legyen! Rengeteg akvarellt csináltam akkor, s apám szemembe mondta: látom, hogy ezek jobbak, mint a korábbiak, de ebből akarsz megélni?! El tudom képzelni, hogy milyen nagyokat nyelt. Sok mindent elnyelt. A vitákban viszont mindig előjött: megmondtam neked, hogy milyen legyél, hogy fogd be a szád! Megmondtam azt is, hogy kivel barátkozz, de neked olyan barátaid lettek, mint Kemény jános! Egy hétig voltam csak otthon, amikor jött Anna nővérem, aki akkor Borszéken lakott. Elmentem vele. Mikor már ott is eltöl- töttem egy hetet, éppen vacsoráztunk, amikor megjelent Szisz. Hallotta, hogy kiszabadultam, s akkor elindult úgy, ahogyan az Isten adta, elindult, eljött Vásárhelyig. Valakivel ott beszélt, alighanem a Sükösd Ferivel. O mondta neki, hogy ne menj ki Koronára, menj fel Borszékre, mert én láttam, hogy odament a nénjével. Ott van fenn Borszéken. S Szisz feljött oda úgy, hogy se a nővérem nevét nem tudta, se a sógoromét. Bement a korcsomába, és megkérdezte: ki lakik itt köröndi? Sógorom valamikor rendőr volt, ismerték hát, s megmondták neki, hogy innét a kocsmától a negyedik ház az, amit keres. A vacsoránál egyszer csak megjelent, ő is kopasz volt. Mikor engem lefogtak, ő is levágatta a haját kopaszra. Négy évig, amíg találkoztunk, nem is engedte megnőni a haját.- Nem jössz Bukarestbe? - kérdezi. - Szerzünk négermunkát, fordítasz verseket románból. Meg ügyelsz Kobakra. - Te, akkor - mondom - menjünk el Korond felé is. Csomagoljak össze. Összepakoltam, elindultunk Bukarestbe. Attól kezdve én voltam náluk a pesztra. Kis szekérbe tettem Kobakot, átvittem a Szent György térre, ők pedig Hervayval indultak portyára. Ahogyan Szisz szokta mondani: megfejni az Alapot. Az Irodalmi Alap vezetője - szinte örökösen - Majtényi Erik volt. Bukarestben az én ágyam a kirakatban volt. Volt ott két függöny, azok között egy ágy, oda vetettek nekem Giziék fekhelyet. Csakhogy ők minden éjjel veszekedtek. Szisszel nem volt mit tehetnünk, ittunk. De pénzünk nem volt. - Kéne festeni - mondom -, vegyünk festéket! - Nincs pénz - mondja. - De tudod, mit? Van itt ez a piros táblájú Gorkij- sorozat. Ez a Gizié ugyan, de nyugodtan vigyük el ide a szomszéd antikváriumba, ezeket a könyveket itt a kutya sem olvassa. Elvittük a könyveket, vettünk az árából festéket, és elkezdtünk mindketten festeni. Festettem róla vagy négy portrét, utána fejből festettem még néhány képet, eladtuk őket. Mentünk villamossal, hónunk alatt a képek. Balázs Péter azt mondja, adok száz lejt s egy könyvet. Majtényi is adott száz lejt. Forró (?) Laci is százat, a bátyjának, aki katonatiszt volt is eladtunk egy képet, ő a mai napig tartozik a neki adott kép árával. Ez így ment egészen november hetedikéig. Ekkorra már úgy meguntam a gyerekre-ügyelést, meg ezt az életet, hogy gondoltam, veszek egy repülőjegyet Kolozsvárra, s hátha lezuhan a gép. Akkor megoldódik minden. November hetedikén felültem a repülőre, s eljöttem Kolozsvárra, s a repülő nem esett le. A maradék akvarelleket is eladtam Kolozsváron.- Mi lett a Szilágyi-portrék sorsa?- Nem tudom. Aztán kerestük, de nem kaptuk meg a lakásban Julcsával. Szisz halála után ott laktunk náluk Ilona lányommal egy ideig, kérdeztem Máté Julcsától, Szisz Gizi utáni feleségétől, ő sem tudott róluk. Szilágyi korábban vett két nagyobb méretű temperát is tőlem, azok ott voltak a falon, a portrék nem voltak sehol. Eladtam Kolozsvárott az akvarelleket, s hazajöttem, apám mellett muszáj volt dolgozni. Apám megcsinálta az edényt, s abból csináltam én - hogy úgy mondjam - művészetet. Megcsinált apám egy nagy edényt, s ebből én ujjal - mintha szobrot csinálnék - benyomtam az oldalát. Ujjal nyomtam az edénybe a mintát, s az egészen másként nézett ki égetés után, mint a többi hétköznapi edény. Vagy csinált apám egy virágcserepet. Középen én azt összenyomtam, összeragasztottam, csináltam két szemet, s az egy tyúk volt. Sok ilyen kerámiatárgyat terveztem és csináltam, lámpáktól elkezdve a tyúkokig. Egy fazekasnak sok segédje kell legyen, én voltam apám mellett az egyik. Antal öcsémnek nem ment ekkor a munka, elszegődött ezért sza66