Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Fekete szalag (Beszélgetés Páll Lajossal. Az interjút készítette: Kozma Huba)

szappanfigurát. Erre megírta a foglár a jegyzőkönyvet, amiben az állt, hogy Krisztust formáztam, s imádkoztam hozzá. Ezt minden bizonnyal azért tették így, hogy a büntetés kiszabásakor még vallásossággal is tetézni lehessen bűneimet. Ezért hét nap szigorított zárkát kaptam.

Ez a zárka a földszinten volt, az ablakon nem volt üveg, január volt, szállt be a hó. Egy vaságy volt csak a cellában, pokróc semmi. Rajtam csak vékonytalpú cipő, vékony zokni, ing, és egy nagyon vékony kabát volt. Kolozsvár a román fejedelemségek egyesülését ünnepelte zajosan, hallottam a trombitaszót, az ünneplés behallatszó zenéjét. Szörnyű volt.A lábam félig megfagyott, és felvérzett az apró köves padlótól. Harmadik nap eltelte után betettek hozzám egy közel százkilós rendőrt, most már ketten voltunk. Többször gondoltam arra, hogy az egyetemen miért nem tanították meg azt nekünk, hogy miként kell viselkedni ilyen esetekben! Meg sem kellett volna mukkannom, többre megyek akkor! Ahogyan Szisz tette. O hallgatott. Egyébként is csöndes ember volt. Eljött az idodalmi körre, meg se mukkant, eljött ide a házunkba később, s etette a gyermekeket egy szó nélkül. Nagyon szeretett a gyerekekkel foglalkozni. Ha nem írja alá az ember a jegyzőkönyvet, a vallató előveszi a vonalzóját, és az a legfájdalmasabb, ha az ember fülét kezdik ütni. - Ez mást jelent, mint amit én mondtam!- szálltam vitába a vallatóval nemegyszer. Erre fölvisznek a parancsnok szobájába, le a nadrágot, gatyát! Ott vagy csurdén, s tudod, hogy most jön a nagy verés. Mikor levetkezel, akkor bejön egy civil, megméri a pulzusodat, s azt mondja: - Vigyék le! Akkor nem kaptál ki. De amíg te ezt végigéled, az majdnem egy verés. A vallatásoknál nagy fenyítéseket nem kaptam, csak egy-két pofont s vonalzót.

Nagy verésben a Duna-deltában volt részem. Szamosújvárt megúsztam szerencsésen. Volt olyan, mikor már a Delta után oda visszakerültem, hogy tényleg meg kellett volna verjenek, s nem bántottak. Volt egy katonatiszt, akivel együtt dolgoztam a bútorfényezőknél, ő a szemben lévő asztalnál tevékenykedett, s azt mesélte el, szinte dicsekedve, hogy miként vette ki a sebesülteket a vagonból, s ült be ő a helyükbe, hogy megmenekülhessen a frontról. Ezen én annyira feldühödtem - különben is egy rendkívül undok, régi vágású román őrnagy volt-, hogy az előttem lévő fényezett bútordarabokat egyenként a fejéhez vertem. Ha nem vagyok rokonszenves a mesternek, ezért nagyon megbüntethettek volna. Megúsztam annyival, hogy a mester áttett az éjszakai műszakba, hogy ne találkozzam ezzel az őrnaggyal.- Honnan vittek tárgyalásra?- Abból a szörnyű cellából, még Kolozsvárott. Olyan emberekkel raktak össze egy csoportba a tárgyaláson, akikkel alig ismertük egymást. Mert ha csoportosan ítélnek el, akkor magasabb büntetéseket szabhatnak ki. Magyarországon ezt úgy minősítik, hogy bűnszövetkezetben elkövetett összeesküvés, Romániában ezt társaságnak hívják. Ilyen esetben magasabb a büntetés felső határa. Olyanokkal raktak össze, akikkel nem is köszöntem soha, vagy talán életemben egyszer. Az egyik, Lakó Elemér már meghalt, a másik most Kecskeméten tanár, Varró János. Vele is csak köszönő viszonyban voltam. Vastag Amerikában van. A büntetés tizennyolc évtől le hatig. Én voltam a legkisebb, én kaptam a hatot, Varró a legtöbbet, tizennyolc évet. Az államvédelem sajátossága az, hogy totálisan igyekszik tönkretenni a „gondjaira bízott" áldozatot. Nem elégszik meg azzal, hogy a kiszabott büntetésért meglakolsz az ítéletben meghatározott módon. Varrót azzal is vádolták a rendszerellenes összeesküvés mellett, hogy sorra kikezdett a gondjaira bízott diáklányokkal. Erkölcsileg is meg akarták semmisíteni. Varró sem bírta ezt sokáig, egy nap a vécében leszerelte a lehúzó drótot, azt a nyaka köré tekerte, s odatette a villanykörtéhez. Úgy megütötte az áram, hogy a deszkafalak széttörtek, mert Varró őrjöngött. Nagy, kemény ember volt, ketten sem tudták lefogni. Teljesen megzavarodott az áramütéstől. Nagy hajánál fogva lehúzták, megkötözték, s betették egy cellába. Persze a tárgyaláson ezt is előhozták, hogy még inkább a becsületébe gázoljanak. Aki beteges lányka volt az egyetemen, azt mind felhasználták, elodáig,

60