Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Széles Klára: „Kusza“, „zavaros“, - vagy „ígéretes“ ifjú költőnemzedék?
Széles Klára „Kusza", „zavaros", - vagy „ígéretes" ifjú költőnemzedék? (Az erdélyi első Forrás-nemzedék és a Korunk) A Korunk nem szépirodalmi folyóirat. Az irodalom szerepét, súlyát a lap egészén, szerkesztési elvein belül, körvonalakban tükrözik a különböző időszakban feltűntetett alcímek. Például, a Korunk indulásakor, 1926-tól a 20-as, majd 30-as években (Dienes László, Gaál Gábor főszerkesztősége idején) szerepel a lap alcímében - mintegy jeligeként tömörített programjában - az „irodalom". („Világnézeti és irodalmi havi szemle" illetve: „Tudomány, irodalom, művészet, élet"), de a második világháború után, az 50-es években, majd utána, Balogh Edgár - Gaál Ernő főszerkesztősége alatt) ez a megjelölés fokozatosan eltűnik. „Világnézeti, társadalmi tudományos és művészeti szemle" - 1957-ben, 1961-től pedig egyszerűen csak „Világnézeti" folyóirat. 1965-től nincs is alcím. Illetve, a 70-es években ez olvasható a Korunk név alatt: „A szocialista művelődési és nevelési tanács lapja". Hozzá kell tennünk: ugyanekkor, a folyóirat mindig közölt, - közöl szépirodalmat. De csak bizonyos időszakban létezett (létezik) „Szépirodalom" című rovata is. (Például éppen 1957-től.) - A „Szemle", „Szemle és bírálat", „Jegyzetek“, - később: „Panoráma", „Téka", „Tallózás", majd „Látóhatár" stb. rovatokban, a tanulmányok között mindig helyt kaptak/kapnak a szépirodalmi vonatkozású hírek, elemzések, fejtegetések. De a kiemelt megnevezések abban a tekintetben hasonló választott irányt tükröznek, hogy mind elsősorban az „élő történelem", a nemzetközi tájékozódás, tudományos: társadalomtudományi és egyéb szaktudományi kérdések hozzáértő közvetítését helyezik középpontba, A Korunk az igényes, gondolkodó olvasók sokoldalú tájékoztatását tekinti fő feladatának. A szépirodalom mindennek háttere, kísérője, természetes „kísérőzenéje", hangulati, közérzeti illusztrációja, - akár a képzőművészeti mellékletek A mindennapi élet eleven közegének élményszerű jelzése, jelenléte. Mégis - visszapillantva, s a tényeket egymás mellé illesztve -, azt tapasztalhatjuk, hogy a Korunk, ez a nagyjából társadalomtudományinak tekinthető folyóirat - adott helyzetekben, adott időszakokban - az irodalmi életben is jelentős szerepet vállalt. Ma már úgy is fogalmazhatunk: irodalomtörténeti súlyú feladatnak tett eleget, voltaképpen önnönmaga által kialakított szerepet/funkciót töltött be. Az „első Forrás-nemzedék" elindulása jó példa lehet erre. Az irodalmi áramlat megnevezése ma már elfogadott, közismert gyűjtőfogalomként szerepel.1 (Természetesen a tárgyalt időszakban még csak az új irodalmi kezdeményezés létezése lehetőségéről, ennek születéséről van szó.) Úgy vélem, éppen ez teszi történeti jelentőségűvé mindazokat - személyeket és intézményeket -, akik/amelyek ebben segítő, „bába"-szerepet játszanak. Idetartozik a Korunk, a maga következetes állásfoglalásával, felelősségvállalásával. Mikor, hogyan, milyen előzmények után, milyen feltételek között történik ez, amit a Korunk irodalmi életbéli szerepvállalásának nevezek? Történelmi időben lépnek fel, mutatkoznak be először írásaikkal a fiatalok 1956-ban, majd 1957-ben. Tizennyolc-húszévesek - többségükben. Az első jelentkezés - ahogy ez lenni szokott - a költészettel kezdődik. Külön-külön lehet találkozni a fiatal költők neveivel, egy-egy versük közlésével. 1956-ban Gálfalvi Zsolt ír az új lírikusokról tanulmányt 110
