Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Széles Klára: „Kusza“, „zavaros“, - vagy „ígéretes“ ifjú költőnemzedék?

majd 1957-ben, az Igaz Szó ünnepi számában (a Román Népköztársaság 10. évfordulójának ünneplése alkalmával) szerepel együttesen az „Új költőnemzedék,2 az ifjú költők egész csoportja. Akár ez a két, említett közös szereplés is jelezheti, hogy a számba vett fiatalok névsora változó. De már kirajzolódnak a közös vonások. A versírók nagy része egyetemi hallgató, a Bolyai Egyetem diákja. (Ám nem mindnyájan azok.) A ma már legközismertebbnek tekinthető törzsgárda tagjai: Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Hervay Gizella, Jancsik Pál, Páll Lajos stb. A korabeli névsor bővebb. Életkor és foglalkozás szerint egyaránt jóval tágabb a kör. Az első csoportos közlésben Csávossy György és Tóth István verseivel is találkozunk. S további tágabb körűségről beszélhetünk, ha tudjuk, hogy a részben egymás mellett közlő költőkön kívül más olyan kortársak is egyetértőén részt vesznek a közös megbeszéléseken, akik részben más korosztályhoz tartoznak, részben (esetleg majdan) nem verset, hanem prózát, tanulmányt, kritikát fognak írni - avagy szerkesztők lesznek: Veress Zoltán, Lászlóffy Csaba - Kántor Lajos, Szilágyi Júlia, az azóta elhunyt Tamás Mária, stb. (Maga Páll Lajos is - a kezdettől hű résztvevő - egy személyben kiváló képzőművész és költő.)3

Itt érdemes megemlíteni az ún. „első Forrás-nemzedék" közvetlen kapcsolódását az előttük járó írónemzedékhez, főként bizonyos tagjaihoz. A költők közül többen a Református Kollégium (1947/48-tól már 2. számú Állami Magyar Fiúlíceum) tanulói, s itt az iskolai önképző kör szorgos tagjai. Emellett már átjárnak a „városi" Irodalmi Körbe is, az írószövetség kolozsvári fiókjának az irodalmi körébe. Ezt akkor a 24-25 éves Fodor Sándor vezeti, maga is egy első kötettel rendelkező fiatal író. Itt találkoztak össze a náluk idősebb nemzedék tagjaival, Asztalos Istvánnal - aki bemutatója itt a fiatal Kányádi Sándornak. Innen az ismeretség Bajor Andorral, Huszár Sándorral, Páskándi Gézával, Móricz- kollégistákkal.4 Hozzátehetjük ehhez: Fodor Sándor, Kányádi Sándor és Lászlóffy Aladár a legkedvesebb, kedélyesebb baráti-kollegai egyetértő évődések és ugratások közt nap mint nap együtt dolgoznak a Napsugár című gyermeklap szerkesztőségében (akárcsak a már említett Tamás Máriával, s nem utolsósorban a prózairodalom megújításának szenzációjaként fellépő Bálint Tiborral). Együtt dolgoznak és együtt járják az országot, az iskolákat. Irodalmi estek, délutánok szervezői és szereplői. - Ezt a vonatkozást egészítheti ki az a nyomtatott lapok sorával dokumentálható tény, hogy a fiatalok első köteteinek ajánló bevezetését olyan „öregek" vállalták s írták meg szíves szavakkal, mint amilyen: Balogh Edgár, Szemlér Ferenc, Bajor Andor, Méliusz József, Csehi Gyula, Kiss Jenő, Sőni Pál stb. Elvileg ők számíthattak volna a legkonzervatívabb, leg-vaskalaposabb ellenzéknek, a szokatlan pályakezdők akadályozóinak. S gyakorlati szerepvállalásaik szerint inkább segítők, támogatók - főként a hatvanas évektől. Hangsúlyozom ezt azért, hogy most, ennyi év múltán fokozottan kiemeljük: Nem elsősorban nemzedéki ellentétről volt szó akkor, amikor ez a fiatal író-vonulat indulásakor különféle akadályokba ütközött. (Utalhatnék arra is, amit az előbbi névsorból szándékosan elhagytam: ugyancsak előző évjáratokhoz tartozott, s mégis, az első Forrás alkotói mellé állt: a korai értő, méltató Földes László, Szőcs István - vagy a Lászlóffy Aladár - első kötet bevezetőjét író Majtényi Erik; - avagy Székely János.5)

Beszédesnek tartom azt a tényt is, hogy a fiatalok, amikor irodalmi kört alakítanak maguknak, névadóként Gaál Gábort választják.6 Ugyanakkor érintkezési pontot jelenthet akár az irodalmi példaképek nyomán is (József Attila, Kassák-kör stb.) az „emberarcú szocializmus" naiv bizalma - s még feltételekhez, gyanakváshoz kötötten is - egyféle jobbra fordulás várakozása, jóhiszeműsége.

Kik számítanak, számíthatnak az első Forrás-nemzedékhez, és kik nem? Ezt aligha lehet mechanikusan eldönteni. Hiszen elvileg mondhatnánk: mindazok, akiknek első kötete ebben a sorozatban jelent meg. Ez esetben ugyancsak bőséges névsorhoz jutnánk, s az itt joggal feltüntetettek között bőséggel találkoznánk olyanokkal, akik később, gyakorlatilag más pályát választottak. (Ahogy az lenni szokott, természetszerűen szinte minden költő111