Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Pethő Bertalan: Iszony: egy magyar paradigma

szenvek forgalma a szenves, szenvedelmes Átélés forgalmazódásaként. Nincs külön egyik, másik, a kettő együtt, és ami köztük középső, hanem együtt zúdul valamennyi. Az „Iszonyáról szóló közleményben [76] az „érzelem" csomópontjaként van „meghatározva" ez az örvénylő folyamat. Fogalmi szempontból, ami a „meghatározást" illeti; a meghatározásból azonban „maga az érzelem" marad ki. A gondolat számára az Iszony „bolyongó árnyai" [69], Undor, Utálat, Émely, Csömör teszik valamelyest felfoghatóvá az örvénylő folyamatot, és ennek érzelmi „csapadékát". Körülbelül olyan módon felfoghatóvá, mint ahogyan a kísérteteket és a démonokat „felfogjuk".

„Éppenséggel ez a Démoni" - mondta Kierkegaard a szorongásról szólva.86 A Szorongás ugyanis olyan Szenv, amelyik a metafizika végét járó léttörténetben a Közegek Létet lejárató előhírnöke. Az evakuált, kiürült Lét reagenseként bukkan fel az emberben, aztán - különösen Heidegger fundamentál-ontológiájában - Exisztenciálévá tisztulva vezet rá mégis az (úgymond) Létezés világló tisztásként adódó Létre.

Ebből a metafizikai „Vég-játék"-ból a „tisztulás" mozzanatot emelem most ki. A szorongás „terhes", bár a terhe nem áll össze tömeggé, testté, „anyaggá". Valamiféle állomány, de nem tudni, miféle állag ez. A pszichiátriában beszélnek „szabadon úszó/lebegő/ingadozó (flottierend) „szorongás"-ról - a hullámokon hullámzó hajó képzetét használva ebben a kifejezésben de a „szabadság" csupán a „semmihez nem köthető"-nek az eléggé balul kiütő megnevezése. Csupán terjengésének eredendőségére utal; a szorongás bárhová, mindenüvé be-/el-hatol, de a hatolása nem érthető „tetten". Mondhatni, médium-nélküli működés, amelyik éppen a Működést, az ember tevékenységét zilálja szét.

Az élő test mégiscsak „médiuma" persze a szorongásnak. Legalábbis „nehéz" elképzelni szorongást élőlény nélkül. A képzelet azonban ennek a nehezéknek az ellenére szárnyal olyan magasra, hogy a szorongást - médium nélküli működésként ugyan nem, de mégis a metafizikai értelemben vett, médium nélkül létesítő - Lét médiumaként tegye elgondolha- tóvá. Heidegger a hús-vér embert kiiktató, „Létezés" (Dasein; Itt-lét) néven megnevezett Embert preparálta ki a Létért menő Létezés ilyen médiumaként. A „médium" szót nem használta azonban, mert az Exisztenciáléi révén exisztáló ember éppen az Exisztenciáléi által előlegeződött a kései metafizika szerint a médiumokra nem szoruló, hanem a Létezést közvetlenül adó Lét lényeként. Ez a Szorongás mentesítve van a Démonitól, és méregtelenítve van - mint Sartre szabadságra futtatott Szorongása esetében megfigyelhettük87 - a szorongás salakanyagaitól, testiességétől, hordalékosságától.

A Szorongás ebben a 19-20. századi ontológiai kalandjában a metafizika-utáni világ/felfogás/ egyik előhírnöke. Személyes lelki riadalomból ontológiai purgatóriummá tétetik, majd amikor transzcendens Lét végképp nem vívható többé, megint a maga pszichés szennyében mutatkozik.

Miként a démonok az Istenek a halandók között, úgy honol a Szorongás a szellemi itta- sultság és a testi nyavalyák között. Evilági asztráltesttel, ami a Közeg bejelentkezése. Tisztább szenv ugyan, mint az Iszony - legalábbis feltisztítható; a szorongás példázza, hogy a metafizika mindig igyekezett tisztába tenni magát -, de átmenetileg megmutatkozik általa a fluidumszerűség, ami az Iszonyból egyáltalán nem purgálható ki.

A metafizika viszonylatában az Iszony (és talán már a Szorongás is) - sit venia verbo - a Lét diaréja. A görög gondolkodásban legalább annyira élt ennek a szónak a kozmikus, mint az orvosi értelme. „Törvényt beváltva keletkezik minden az ellentétesség szerint és folyik (rhei) a Mindenség mint a patak" - jegyezték fel88 Hérakleitosz véleményét. A Közegek, köztük az Iszony metafizikán-kívüli (peratológiai) megfogalmazásával kísérletezve a régi görögök „Elemei", „Elvei" (arkhai) ötlenek fel. A négy ősi (mondhatni „tősgyökeres", khthonikus) Elem - Föld, Víz, Levegő és Tűz (az Éterről mint kérdéses Ötödik Elemről esett korábban szó) - mellett Emepdoklész Szeretete és Viszálya, meg Anaxagorász ,,/világ/szelleme" (nousz) tűnt fel olyan Elvként, amelyik egyetemes, univerzális Lét105