Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Pethő Bertalan: Iszony: egy magyar paradigma
tafizikai kettősség „átmenetét", „vegyülékét", „keveredését" jelezve az „állomány" szóval, hanem egy önálló Harmadikféleségnek, éppen az ember határosságaként terjengő Közeg minőségének a kifejezésére használva. „Fluidumnak" nevezhető ez a Közeg, azaz meghatározhatatlan állagú, de feltartóztathatatlanul áramló közvetítődésnek lélek, test és környezet „között". Ilyen közöttiségként sem nem szubsztancia, sem nem akcidencia (azaz örök, lényegi stb. szubsztancián függő járulék, ami ideiglenes, múlandó stb.). Emlékezve görögnyelvű filozófia latinra fordításának buktatóira83, a Közeg tapasztalata azokkal az észrevételekkel és sejtésekkel tart rokonságot, amelyek zaklatták a korai filozófiai gondolkodást (pl. a már említett „hüparchein" kifejezés vonatkozásában is), a metafizika kidolgozása során viszont el lettek csitítva, és perifériára szorultak, vagy mellőzve lettek. Ezek a nyugtalanító sejtelmek feléledtek a 19. és a 20. század filozófiai gondolkodásában, miközben a metafizika terminusai leértékelődtek. Akár tévedéssé, megtévesztéssé, fétissé. Nietzsche „nyelvmetafizika" címen elítélve sorolta fel ezeket: „egység, azonosság, tartam, szubsztancia, ok, dologiság, Lét j...]"84 A Közeg vonatkozásában a metafizika fel- zaklatódását néhány összefüggésben jelző háttér- és kerettörténetből emelek ki egy kifejezést: „sistentia"85, az „exisztencia" mögé nyúló kutatás egyik kifejezéseként. Az „ex-", illetve „ek-" igekötőnek az elhagyásával értendő „szisztencia" az állag, az alapok, az állomány stb. kérdésességére döbbent rá. Az Iszonyról ezzel a megdöbbenéssel mondhatjuk, hogy „állomány", azaz „szisztencia", hozzáértve először a különféle igekötős megnevezéseket (konzisztencia, reszisztencia, asszisztencia, deszisztencia, inszisztencia stb.), aztán éppen ezeknek az elhagyására kényszerültén jelezve az Iszonyt. Mint megfoghatatlan állományú terjengőst, mint sokkal inkább Forgandóságot, semmit Állagot. Ami a Forgandóságot illeti, az Iszony a Forgandóság sajátos nyomatéka. Teher, súly, ballaszt, ellensúly, kényszerű rakomány az ember tevékenységében; gazdaságtani kifejezéssel: „holtteherkár". Fluidumként értve, persze, vagyis kidobhatatlanul, elháríthatatlanul. Magába a Forgandóságba, a forgandó, esendő emberbe hatolva, sorsának forgandóságába szervülten. Ezért mondhatjuk, hogy a Közeg a Működés gravitációja; az Iszony pedig az a Közeg, amelyik a tevékeny embert önmaga ellenébe vonja a tevékenysége során: a Működést ellen-működésbe sodró - mintegy az embert önmaga kozmikus „fekete lyukja" felé terelő, e körül ke- rengtető - nehézkedés. Személyes tapasztalataiban, az Átélésben, a nehézkedéssel terhelt és meghasonlott működés a Másság szarvé. A „szenv" szót a („Lét és irodalom" I. kötetében újranyomtatott) Ady-tanulmányomban kipreparált értelemben használom - itt is -, és most az emberben terjengő Közeg átélésének a jelzéseként pontosítom. Az Iszony a Másság önazonosságként feltörő Szenve. Sokféleképpen szóba kerül ez az „Iszony"-ban és a róla írott közleményben; pl. „Mi vagyunk, és nem ismerünk magunkra, az Én kiválik, és világtalan vagdalkozásában visszabukik maró közegébe [...]. [74] A metafizika-utáni filozofálás egyik terminusaként rögzített, nagybetűvel írott Szenv felismerését pedig az Iszony fluiduma különféle állományszerű előbukkanásainak szenveiben beszéli el a regény: pállás, poshadt, összefűtő langymeleg, fertő, kocsonyás, dohos, hínáros, nyirok stb.; a rokon-, ellen- és hasonszenv kielemezhetetlen keverékének szenvei ezek. Szenvként előbukkantva „testies" az Iszony. Mondhatni: az Iszony szervek által megtestesült Közeg. Annyiban csupán ideiglenes ez a megnevezési kísérlet, hogy a „Közeg" és az „élő test" viszonyát két külön valaminek, vagyis a terjengő közegnek és az egyén testének a viszonyában láttatja, mégpedig egyirányú viszonyában, az előzetesen adott közeg utólagos inkarnációjaként. Az Iszony azonban, és egyáltalán a Közeg, éppen annyira a testiesség emanációja, mint a „környezetben" terjengő Iszony megtestesülése. És ez a két ellentétes irányú folyamat együtt éppen annyira az Átélés góca, mint Szenv, mint amennyire a 7 04
