Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Pethő Bertalan: Iszony: egy magyar paradigma
megjelöléséül64, akkor az Iszonyt a terminalitás egyik töltésének mondhatjuk. Mellőzve a metafizika (egyébként regionálisan, nosztalgikusan, képzelegve stb. továbbra is használható) kifejezéseit (mint „Lét", „Megértés", „kategóriák", „Exisztenciálék" stb.). A „Létet elálló Lét" kifejezés mégis a metafizikát „idézi". De rajta túl kerülően. A metafizika „Lét"-fo- galmát csak az „elállni" segédfogalmaként tartalmazza az „Iszony" leírási kísérlete a „Létet elálló Lét" terminussal. Amikor Németh László regényéről írtam, ilyen értelemben használtam gyakran metafizikai kifejezéseket. Az Iszony stációinak a megjelenítési kísérletekor többnyire nem metafizikai kifejezések szerepelnek már azonban. Most pedig, amikor az Iszony filozófiájáról van szó, a metafizika szótárát eldobhatjuk, mint egy létrát, amelyen felkapaszkodva eltérünk oda, ahol tartósan maradni akarunk (a metafizika lajtorjája a visszaereszkedéshez kell aztán megint). így a „Létezés" és a „van" használatáról is lemondhatunk egy Közeg jellemzésekor, mert találó kifejezéseket nem a létige (és néhány létigét helyettesítő és módosító ige) alakjainak az alkalmazásával találunk, hanem másféle igék (pl. „zúdul", „áramlik", „terjeng" stb.) révén. Ez utóbbiak közös vonása, hogy mozgást és működést jelölnek, szemben a főleg és többnyire statikus értelmű létigével (és a létigét helyettesítő és módosító igékkel); a „Létezés" helyett pl. „Forgandóság"-ról beszélünk, amikor valaminek - akár a „világnak egyáltalán" az állapotszerűségét, megállapodottságát, beállását stb. nem tartjuk szem előtt. Az „elállni" ige többek között szintén mozgásos és működéses jelentése miatt, a statikus „állni" (vagy a felegyenesedést jelölő fel- és kiállni) igétől gyökeresen különböző értelemben illik az Iszonyhoz. Ez, és a több alkalmatos ige és kifejezés sem „ad fogalmat" persze az Iszonyról - nem „denotálja" az Iszonyt -, hanem mozgalmas többértelműsége által, az egymástól elütő jelentések imaginárius fókuszából bírja szólásra az iszonyodót. Mintegy a konnotációk törésvonalai mentén fakasztva fel az Iszony közeget. Az „elállni" ige esetében az önmagában többértelmű „felfogni" igét említettem a mozgalmas többrtelműség egyik ágaként; hasonló többértelműség figyelhető meg az „elállni" néhány más leágazását (pl. „zárolni", „torlódni", „elbarikádozni") nézve. A metafizika tizenkilencedik és huszadik századi, „végét járó" történetén okulva, az exisztálásból és a transzcendálásból kimaradó emberi minőségek egyikének nevezhetjük a Közegeket, és a Közegek egyik „fajtájának" az Iszonyt. Schelling, Kierkegaard és Jaspers, majd kiváltképpen Heidegger és Sartre - említenem kellene még másokat, különösen Nietzschét - nagy erőfeszítéseket tett a metafizika Túlnani ígéretének, pl. az Egy, Igaz és Jó ideájának az elévülése miatt árván maradt világ, létezés ideális vagy az egykori idealitáshoz rangban mérhető - méltóságának a megtalálására, evilági adottságok, „valóságból" merített fogalmi kapaszkodók segítségével történő visszanyerésére. A Szorongás volt az egyik történelmi újdonság (illetve történelmileg világértelmezési kérdést felvető sajátosság), ami nem fért a metafizikába (az evilági élet, mint siralomvölgy csak a Létezés jellemzője volt - még a vallásokban is - a Lét megbékélésével szemben), viszont az ember metafizikai rangjának az újbóli elérésére volt használható. A metafizikai méltóság őrzése vagy visszanyerése azt eredményezte azonban, hogy a Szorongás - maradjunk most ennél - mint emberi minőség kiszorult a Létezés és a Lét viszonyának éppen a Szorongás révén történő olyan vizsgálatából, amelyik a Túlnannak, mint Létnek a Létezésbe való visszaidőzítésére irányult. Metafizika és (filozófiai) antropológia sokat és sokféleképpen vitatott viszonyát tekintve mutatom meg ennek a visszaidőzítésnek a kudarcát. Heidegger felvetette a kérdést a Davosi Disputában, Kanthoz kapcsolódva: „Mi az ember?" Ez a kérdés a kérdezés-jellegében lett kérdéses, fűzte hozzá, majd kijelentette: „[...] úgyhogy a kérdés, mi az ember, nem olyan nagyon kell, hogy megválaszolható legyen egy antropológiai rendszer értelmében, hanem csak arra a perspektívára tekintettel, amelyben 98
