Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Pozsvai Györgyi: Az anekdotikus hagyományok önironikus felülírása (Petelei István Árva Lotti című novellájáról)
mindazt, ami a bensőben lezajlik; de indoka az érintett fiktív alak, s, lényegében véve, az (implicit) olvasó számára is kiismerhetetlen. „Szekerek zörögtek végig az utcán, a lovak csengettyűjének lármája hallatszott be, katonák vonultak el az ablak előtt nagy dobpergéssel; a szomszéd házak valamelyikének tetején egy pléhes gyerek fütyült kiállhatatlan nótákat, a falusi asszonyok ajánlgatták árucikkeiket hangos szóval."43 A központi alakon csaknem teljesen úrrá lesz a szorongás; amit egyébként az imént idézett hangképen túl a pszichoszomatikus jelek vetítenek a befogadó elé. S akkor toppan be nagyvégre Dezső Balázs. „Árva Lotti felkelt a székéből. Ülni is nehéz. Ráncos sovány arcán barázdákat szántott az izgalom. Kezével idegesen igazgatta fehér atlaszruháját s a csipkéket rajta. Újra hallotta, mintha a kapu nyílnék.- Sári - szólott ki -, Sári...- Kicsike... kicsike, jön... bejött a kapun. Csak megállóit Lotti azon helyben; tán a vére sem keringett."44 Az izgatottság fokozatainak közvetítésével, illetőleg vokális jelzésével párhuzamosan az elsődleges elbeszélői narráció a szereplői (groteszk) arcjátékot, valamint az öltözéket, a „fehér köntös"-t meg-megérintő kézmozdulatot is követi. Az Ötvös Lotti szemében felértékelődő ruházat kettősen jelképes: halotti, egyszersmind menyasszonyi-esküvői viselet. A mimika pedig megerősíti, hogy lélektanilag bonyolult s összetett e kulcsfigura, még ha egyetlenegy kicsinyes és illuzórikus rögeszme fészkeli is be magát a tudatába. Hiszen az önhazugság sem esik tőle távol, a kétkedés meg a hosszas várakozás közben olykor alattomban kikezdi az anyja és a jósnők által belekódolt életnarratívát. A szereplőelbeszélés fentebb taglalt változatai a tragikus-torz végkifejlet irányába mutatnak előre. A boldog, örömteljes halál - a narrátor posztumusz elmélkedése szerint is - szöges ellentétben áll a szürke, szomorkás élettel. Ám az egyéni lét e két fő aspektusa számos epizódban groteszk módon összevillan, a végletes hangoltása meg mindannyiszor átjárja s át- minősíti-átlényegíti. A címszereplő élettörténete során egymásba játszik például, amikor a temetésen felbukkan, s csakhamar az Ötvös házban is megjelenik az udvarló. így kerül egymás mellé, s von magával hangoltsági váltást, amikor a főhős gyásza örömre fordul. Továbbá a novellán végighúzódó motívum utalásrendszerébe épül bele, s szélesíti ki annak szemantikai tartományát megannyi szövegponton. A fehér köntös többszörösen jelképes. Voltaképpen ahhoz a konfirmációs öltözékhez hasonlatos, amelyet az ifjú Lotti a második jóslat elhangzásakor visel. Idős nőként pedig halotti öltözéknek hófehér atlaszt választ. S mindahányszor előveszi a ruhát, eljátszadozik azzal a gondolattal, hogy szövete olyasféle, mint a menyasszonyi köntösé. Ismét a szimbolikus ruhadarab kerül keze ügyébe, miután tudomást szerez egykori partnere megözvegyüléséről. És a reményteljes várakozás, a „leánykérés" napján, amely egyben élettörténetét is lezárja, szintén azt ölti magára. Ilyeténképpen a jelképes s ambivalens jelentéslehetőségek összjátéka pragmatikailag számottevően előmozdítja az egyén nyelvi kivetettségének belátását. Metaleptikus síkon az elsődleges elbeszélő a fiktív olvasó felé ugyancsak kijátssza, ironikusan kiterjeszti arra a sors könyvének alárendelt diszpozíciós állapotot: „Sőt a sors is - ki milyen bírhatatlanul erősebb, mint kegyed, ki de milyen számlálhatatlanul több könnyet fakaszt, mint amennyi mosolyt kelt - megengedte magának azt a tréfát, hogy (,..)."45 S a feltételezett befogadóra bízza a döntést, mármint, hogy e 'pretextus', egyben közhelyszerű képzetkor, determinisztikus eszmei kontextusát eltávolítja-e önmagától vagy sem. Másrészt meg a pragmatikailag azonosuló beállítódás ironikus kifordítására kerül sor, hiszen az implicit olvasó pozícióját a (tragi)komikus hős helyzetével képtelen egyeztetni. (Szövegközi margináliák /. - Szereplői arc- és torzképek) A látogatásra virradó napon Ötvös Lotti elveszíti addigi lelki egyensúlyát, a végső órákban és percekben aggályoskodás vesz 85
