Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Pozsvai Györgyi: Az anekdotikus hagyományok önironikus felülírása (Petelei István Árva Lotti című novellájáról)
Te, bruderkák - vizet ivó kuruttyoló béka legyek, ha az a vén Jebuzea itt, a szomszédban nem olyan szemekkel néz engem most is, mint egy veréb a hernyót. Bekapna, úgy segéljen. Egyszer azt jövendölték neki, hogy én leszek a tutora. Sóhajtoz most is... Hm - folytatta, s fehér bajusza rángott a nevetésben, s piros arca majd kicsattant - hm! Meg kellene tréfálni a gyöngyömet. Meg kellene kérni feleségül, bruderkák. Elájulna, úgy segéljen. Még a hársfák is megröhögnék Dezsőfalván ezt a fuszulykakarót. - Szegény Árva Lottit.. ,"38 Dezső Balázs mindkét megnyilatkozása során maró iróniával s exhibicionistán depatetizálja-vulgarizálja azt a gyengéd érzelmi kapcsolatot, amelyet Lotti életideáljává értékel fel; s egyebek mellett ebből ered komikus (fiktív) befogadói viszonyulásmódja: „Oh!... Nem hallasz-e lármát? Csak itt van ő a szomszédban... Mintha énekelnének. Kelj fel te is, Sári. Árva Lotti kinyitotta az ablakot. Virradt. Üde levegő s rekedt hangok danája áradt be azon.- Milyen szép az élet - súgta. - vajon melyik az ő hangja? Önkéntelenül nézett a tenyerébe, s ráncos arca földerült."39 A 'sors könyvébe', azaz a tenyérbe vetett reményteljes pillantás, akárcsak a környezeti jelekkel érintkezéskor a szerelmi sóvárgás depatetizált s komikus kommunikációs helyzetet alakít ki, amely az eufória testnyelvi jelei vetületében groteszknek nyilvánul meg. E Petelei-novella sajátosan s érdekfeszítően vokálisán is következetesen érzékelteti a tudati folyamatokat, eszerint nem egyetlenegy állapotot ragad ki és képez le, hanem azoknak változó s fokozódó szakaszait követi. Ráadásul e hangvilág torz, tehát ellentétben áll a főhősnő alapvető diszpozíciójával, reményteljes lelkesúltségével; a másik végletes lélektani helyzetre, a gyötrődésre, a szorongásra utal. A vokális jelrendszer több irányba, a szereplői megnyilatkozások és a non-verbális sík viszonylatában megoszlónak, sőt ingázónak-oszcillálónak feltételezi az (implicit) olvasói pozíciót. Ötvös Lotti beteljesedni látja álmait, „a múlt fájdalmaival, vívódásaival; a gyötrődések, megaláztatások mind eltűnnek emlékezetéből", csakhogy újszerű, tisztázhatatlan eredetű félelem ébred benne; amelynek pszichofizikai tüneteit a szereplői közlések vetítenek (ki) a fiktív és a nem fiktív befogadó elé: „Úgy félek, Sári - mondja -, s én nem tudom miért. A mellem összeszorul, s a nyakamon minden ín megrövidülj...) Mim fáj nekem?... Úgy nyüzsög a vérem - dörzsöld a fejemet, s itt a szívem körül."40 Lotti végletesen felajzottan várakozik Dezső Balázsra, és auditív hallucinációi támadnak. A tejesasszonyt véli a kérőjének, majd az óraütések számát hallja félre. A jól ismert mindennapi hangkörnyezetet is idegennek fogja fel: „Az emberek kinn indulnak napi dolgukra. Lottinak az is fáj, ha kopogtatásukat hallja a kövezeten. Minden hang a fejébe nyilallik."41 A külvilág zavaró-baljós vokális jeleit, valamint a benső rendellenességeket, a pszichoszomatikus tüneteket a bogárhasonlat sűríti magába, lévén lélekjelkép is, így lesz metaforikusán érzékivé a rendkívül feszült és polárisán ellentétes tudatállapot: Sári, „mindenkit szeretnék boldoggá tenni... De hát fogd meg, kérlek, a kezemet, s szorítsd meg erősen. Nem tudom, miért nem nyughatom. Fogd jobban... Ez a nyakam... ez a fejem... mintha bogár lenne benne... Valaki zörget a boltajtón. Nézz ki szaporán... Várj! úgysem látnád... Eh! Nem tudok felkelni. Kergesd el, akárki... istenem..."42 A képi elemek és a vokális jelek összjátéka szerint virradatkor az utca, a környezetvilág derűs látványképként rajzolódik ki Árva Lotti nézőpontjából és lelki beállítódásának megfelelően. Ámde miután e hősnő szögesen ellentétes lelki helyzetek között vergődik, és egyre nyugtalanabb s ingerlékenyebb, vagyis a negatív diszpozíció irányába sodródik el, ugyanazon színhely riasztó-taszító hangképpé alakul át. A tudatfolyamatokat, valamint az érzületi tartalmakat teszi érzékivé a környezeti zajvilág. Az utcai ricsaj visszhangozza, méghozzá más-más regiszteren és hangfokon az elviselhetetlenségig, groteszk hangzavarig felfokozza 84
