Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

(Magyar hagyományok) Nyerges András a Magyar Hírlapban a Népszava emlékezetes 1941. évi karácsonyi számából gyűjt össze egy a mai fül számára különösen hangzó idézetcsokrot. A jobboldali Bethlen István szembeszáll azzal a vélekedéssel, hogy diktatúra csak ott van, ahol katonai erővel feloszlatják a parlamentet, s aztán nem hívják össze. Szerinte „lehet diktatúra ott is, ahol látszatparlamentarizmus van, ahol országgyűlés funkcionál, de arra van degradálva, hogy »áment« mondjon a kormány intézkedéseire, miután a kritikát elnémították. A kormányt támogató párt ma a kormány által fizetett élharcosok által összehozott parlamenti többség." Tehát lenne nekünk is mit tanulni Bethlentől, legyen szó a többpártrendszer köntösébe bújtatott egypártrendszerről, de akár a Kis Pornográf Diktatúráról is. Gróf Berzeviczy Albert, az Akadémia közismerten konzervatív elnöke pedig a mai fül számára megbotránkoztató mondatot ír le. „A liberalizmust szidalmazni: ez ma az első kelléke annak, hogy valaki a figyelmet magára vonja, tapsot kapjon vagy valami jóhoz jusson!" Adyról szólni sem merek, József Attilát idézni sem illendő. De ne folytassam: attól tartok, hogy nem nagyon becsüljük a magyar hagyományokat.

(Tévedteml) Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere bejelentette, hogy betiltja a szkinhedek koncertjét. A szervezők tiltakoznak. A MIÉP ültakozik. A Fidesz bizonytalan. A szervezők pert jelentenek be, azt állítják, hogy nagyon sok felvidéki, erdélyi és vajdasági fiatal érkezését várták. Eddig azt hittem, a vajdasági fiatalok láttak itt elég szkinhed-koncertet, és eszük ágában sincs kedvéért útra kelni. Annál is inkább, mert tudják, hova vezet.

(Kilopakodni a zsákutcából) Az irodalom zsákutcába került, ahol azonban igen jól érzi magát. Végre, senki sem vonja felelősségre, mint az egypártrendszerben, legfeljebb azok a vidéki messiások, akik szörnyű ügybuzgalmukban nem vették észre, hogy miféle változás zajlott le körülöttük. Sokan beléjük kapaszkodnak, így hitegetik magukat: a zsákutcából szűr alatt ki lehet lopakodni. Nem! A fejünket kell a cellafalba verni, hogy megtanuljuk, olyan elviselhetetlenül nehéz a szabadság, mint a nyaktiló.

(Majd az Uros elintézi) A Fudex éjszakai járatával utazom Újvidékre. Egy belgrádi társaság utazik haza, mivelhogy Magyarországon hosszú karácsonyi munkaszünet van. Vére fellélegeznek, magunk között vagyunk, ismételgetik. A legtöbben nagy nemzetközi cégeknél dolgoznak, vagy fontos magyar vállalatokban. A tartózkodási engedély rendben. A munkavállalási vízum rendben. Igaz, jövőre szigorítás lesz, de Uros majd elintézi. Vagy Dusán. Talán csak nem fognak sorba állni, mint a vajdasági magyarok?

(Életképek) Lakásom környékén és a tízemeletes lakótömbben, ahol immár harminc éve meghúzom magam, egyre több a gyerek. Megnőttek az unokák. Soha még nem volt ilyen népes a lakótömb, mint mostanság. A családok összepréselődnek, mivelhogy a fiataloknak nem telik lakásra. Akinek szerencséje van, külföldre tántorog ki. Amíg össze nem szedik magukat, addig a nagyanyára bízzák az unokákat.

(Bácskában a helyzet változatlan) Eddig a szocialistáknak gazsulált, most Djindjic előtt bo- kázik. Az a fontos, hogy talpon maradt, csattan fel a megbízható elnökségi tag hangja. Ezzel minden eldőlt - vagyis nem dől el semmi. Lehorgasztott fejjel megyek tovább. Megint elhibáztam. Őrszemként a jeligét akartam hallani.

(Köszönöm) Érkeznek a jókívánságok. Áldásos karácsonyi ünnepeket kívánnak és boldog, sikerekkel teli újévet. Köszönöm. Nem tudom, mi lesz velünk, velem. Nem tudom, mi vár ránk, rám.

72