Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

(A magyar nyelv) Összeállítom újra a két hónappal ezelőtti élményeimet. Megborzadok: két hónap alatt minden emlékképpé válik. De mégis rendben van minden. Minden a helyén. Megpillantom a Népstadiont. Budapest. Befogad a magyar nyelv és néhány barát. Nem is vágyom immár többre. A haza túlságosan elkoptatott szó lett, és túlságosan sokan visszaéltek vele.

(Csak úgy, mellékesen) Aki mindenben kételkedik, bizonyára nem álmodik. A legnagyobb gondom, hogy mikor lesz muszáj megszakítani az álmot. Nem vállalok túlságosan nagy erőfeszítést, hiszen tudom, egyszer úgy is megszakad minden, ugyanúgy, miként a kezemből kihullik a könyv.

(A gyökerekről) Hornyák Árpád megdöbbentő fejtegetése a trianoni békekötésről (Rubicon, 2001. 8-9). A szerb fél szerint Vajdaságban 200 000 magyar és 300 000 szerb élt. A magyarok számát azért csökkentette le, mert szerinte a magyar állam nagycsaládos köz- tisztviselőket telepített a vidékre, őket nem lehet beleérteni a magyar népességbe, tehát a betelepült magyarok nem őshonos lakosok. Vagyis csak azok a személyek a mérvadók a határok megvonásakor, akiknek a gyökerei mélyen ide kötődnek. Ez az érvrendszer, mondhatnánk némi malíciával, valóban precedens jellegű.

(Egy versről) Márai Halotti beszédjét a század nagy magyar versei közé sorolnám. Úgy érzem, a családtörténetemről szól, ez a történet csupán egy kis világban, az utcámban játszódott le. Az idő sanyarú volt és az istenek elfásultak. „Az nem lehet, hogy annyi szív..." Maradj nyugodt. Lehet. / Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú üzenetet. / Te hallgass és figyelj.

('Tízmilliárd) Az egyik pesti sörözőben hallom: az újság írja, hogy tízmilliárd forintot áldoz az ország a státusmagyarokra. Irodákat nyitnak, amelyekben eldöntik, hogy ki a magyar. S még pénz is jár ezért. A másik ellenkezik: hát nem lehet senki ingyen mérvadó magyar.

(Kafka szalmaszála) Kafka jegyezte le egy alkalommal: „A sajátosság kiemelése kétség- beesés." Ez a leghitelesebb kisebbségi mondat, amit életemben olvastam. Archimedesi pont!

(Helyzetjelentés) Úgy látszik, kezdődik a magyarországi választási kampány. Kivonulok az Örs vezér terére, ahol az elmúlt évtizedben meglehetősen pontos prognózisokat kaptam a választások kimeneteléről. Az emberek falják a lángost és a hurkát. Mellettük nejlonzacskóban a karácsonyi ajándékok. Nem panaszkodnak, de nem is lelkesednek. A legtöbb ember azt bizonygatja, hogy miért nem kell az egyik vagy a másik pártra szavazni. De, hogy melyikre kell, arról alig beszélnek. Úgy érzem, az Örs vezér tere még tanácstalan. A taxisok is komoly hallgatásba burkolóznak. Mintha félnének jövendőt mondani. Azt gondolom, hogy nem jó egy országnak, ha a taxisok hallgatnak.

(Közérzeti krónika) A karácsonyi hangulat mögött felrémlik a szorongás. Kertész Imre naplójában a brutális konformizmus korszakának eljöveteléről ír (Elet és Irodalom). Fasizmus, mindenképpen, teszi hozzá a magyar író. A politikus közíró, Vitányi Iván ezeket írja: „A veszélyzónát ma is a kismagyar hitbizományos tekintélyelvűség jelenti, mint az elmúlt évszázadokban." Nemzeti konszenzust tanácsol, amelynek fókuszában az antifasizmus lenne.

71