Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

szemközt. Az anyám sorsánál. Az Exterritórium belgrádi fogadtatására gondolok. A kiadó várja a fordítást. Minden lehetséges változatot el tudok képzelni.

(Újabb napló) A nyolcvanas évek végén, Újvidéken senki sem találta immár a helyét. A Levél a szerb barátomhoz című írásom megjelenése után többször is meglátogatott Vidosav Stefanovic, aki apokaliptikus hangnemben festette le a közelgő szerb nacionalizmust. A Duna parton sétáltunk, nem akart nyilvános helyen beszélgetni erről a témáról. Később megtudtam, Ivan Stambolic barátja volt, Stambolic rejtélyes meggyilkolása után kezdtem felfogni gesztusát. Később elhagyta Szerbiát, ma is külföldön él. A Dmmsban közölt interjúját olvasom: „A belgrádi csarsi - mondja - a kommunista hatalom része volt, s aztán Milosevic segédletével próbálta növelni a hatalmát." Ez a réteg az emlékezet megszüntetésére törekszik. Vidosav Stefanovic több ezer oldalas naplóját készül kiadni. Öt vaskos kötetben.

(Antikommunista ködösítés) Belgrád. Továbbra is elhanyagolt, piszkos város. Borka Pavicevic, Ivan Úolovic. Úolovic annak a rétegnek a felelősségéről beszél, amely kritikusan felméri a jelenlegi hatalmat, amely nem szabadult meg az előző hatalom örökségétől. Csakhogy miféle örökség ez? Milosevic vezette be a többpártrendszert, attól kezdve senki sem beszélt marxizmusról és munkásosztályról. Ördögi cinizmus: ő volt az első pártfőnök, akit a sajtóban bírálni lehetett. Megengedhette mindezt, mert erős legitimációval rendelkezett: a nacionalizmussal. Milosevicet mint kommunistát bírálni a bárgyú ködösítés.

(leizések) Ismerjük a szakszerűségéről és a megbízhatóságáról nemzetközileg is elismert Strategik Marketing kutatóintézet októberi felmérését: a kormányzó pártok politikusainak és pártjainak népszerűsége tovább csökken, de továbbra is nagy fölényben vannak az ellenzéki politikusokkal szemben. Hasonló arányt mutatnak a pártok népszerűségi mutatói is. Ha októberben került volna sor a választásokra és a pártok külön-külön indultak volna, akkor egy magyar kisebbségi párt sem jutott volna be a parlamentben. Az érvényben levő választási törvény egyébként is ellehetetleníti ezt. Elképesztő tehát, hogy kisebbségi pártjaink nem követelik a választási törvény megváltoztatását. Vannak azonban más elgondolkodtató adatok is. Vajdaságban erőteljesen növekszik a G17 és az Ellenállás népszerűsége, úgy tűnik, a magyarok között is. A G17 a harmadik, az Otpor pedig a negyedik párt lett volna a köztársasági választásokon, ha azokat ez év októberben tartották volna meg. Ez a két tömörülés a VMSZ választói bázisának 36 százalékát csábította volna magához. Csak a Liga és a Vajdaság Koalíció veszítene többet. Ezek az adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a magyar választók között átcsoportosulás történik. Kiábrándulás? Elbizonytalanodás? Megkönnyebbülés?

(Hálha\) Az amerikai kongresszus továbbra is elégedetlen a vajdasági kisebbségek helyzetével. Hátha van még remény!

(Az ébrenlét nehézségei) Behunyom a szemem. Emlékezni akarok, de egyre nehezebb, mert minduntalan rádöbbenek, hogy csak álmodozom. Az ébrenlétem csak akkor óvnám meg, ha sikerülne megszüntetnem minden belső indítékomat.

(A rejtőzködő másságról) Tisma naplója. Felelevenedik előttem az ötvenes évek Újvidéke. Valaki beszámol neki, hogy mértékadó újvidéki személyiségek nemigen kedvelik. Tudta, igen, tudta, szívós munkával vezekel ezért, jegyzi fel a naplójába. De mit ér a szívós munka? Tismát a hatvanas években sem értékelte ez a környezet. Akkortájt megtűrt, elképesztően másodrendű írónak tartották. Tudom, hogy nem sorolnak a számottevő írók közé, je59