Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

gyezte fel a naplóban. Újvidéken csak akkor kezdték becsülni, amikor Belgrádban egymás után érdemelte ki a rangos elismeréseket és díjakat. Jellegzetes újvidéki sznobizmus, komikus bácskai komplexus a Balkán előtt. A bácskai értelmiség mind a mai napig berzenkedik Belgrád ellen, de ha onnan egyet füttyentenek, azon nyomban alázatosan átsompolyog a Száván, hiszen saját másságát nem értékeli. Tisma a nagy és a ritka kivételek közé tartozik. O csak rejtegette a másságát, de legalább becsülte. Ez azt jelenti, hogy megszenvedte. Az ötvenes évek közepén az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban, úgymond, pazar ünnepélyt rendeznek. Felháborítja annak provincializmusa, és a következő mondat tört fel belőle. „Az ízlésemet mégis Pesten palléroztam." Ehhez járul még a zsidó identitástudat fokozatos előretörése. A naplóból kiderül, ahogy múlik az idő, ez az identitásélmény annál erősebb lesz.

(Többpártrendszerű pálmafák) Kora délután megáll egy teherkocsi az utcán, a munkások egy óriási pálmafát cipelnek fel az irodaházba. Mindig csodálkoztam, hogy a kommunista funkcionáriusok miért szerették annyira a pálmafát és a vörös szőnyeget. Most már jobban értem: azért sétáltatják szegény többpártrendszerű pálmafákat az egyik irodából a másikba, mert a pálmafa egyszerűen a hatalom jelképe lett. Aztán látom a munkásokat kijönni, nagyokat káromkodnak, embertelenül nehéz volt felcipelni a pálmafát az ötödik emeletre. Mert cipekedniük kellett, hiszen nem fért be a liftbe, mivelhogy olyan országban élünk, amelyben a pálmafák nagyok, a liftek kicsik.

(Vajdasági író) Éjfél után Tisma naplóját olvasom. Zenta, 1959. Valamiféle irodalmi konferencia. Jelen voltak a fennhéjázó és magabiztos belgrádi írók. A vajdasági magyar írók lendületesen és édeskésen a nép közé vonultak. Tisma magára maradván Mladen Leskovaccal társalog. Hogyan vészelte át harminc éven a vajdasági irodalmi életet, kérdi Leskovactól. Olyasformán, hogy magányos maradtam. Olyasformán, hogy semmi közöm nem volt ezekhez a belgrádiakhoz. Semmiféle Zenta nem érdekelt. Ekkor Tisma megkockáztatta a végső kérdést. Ezek szerint Újvidék sem érdekelte? Valójában, nem érdekelte az a világ, amiben élt? Leskovac rábólintott. Talán csak így maradhatott meg vajdasági írónak és értelmiséginek, gondolom. Szívós munka és magány, miközben azt kell színlelni, hogy nem érdekli az a világ, amelyben él.

(Egy év után) A jugoszláv és a szerb kormány a koszovói szerbek megmaradása érdekében egyezményt írt alá, amely előre látja többek között a kétnyelvű koszovói adminisztrációt vagy például a hágai konvenciók érvényesítését a műemlékvédelemben. A romosodó vajdasági magyar műemlékekre gondolok, meg arra, hogy mi minden ment tönkre Újvidéken. Vajon a jugoszláv és a szerb kormány magára nézve kötelezőnek tartja-e ezeknek az alapelveknek a betartását? Megfordultam néhány városkában, nem vettem észre ennek nyomát. De a hatalmon levő kisebbségi politikusok sem tiltakoznak. Nem értem. Egy év után ők is felelősséggel tartoznak mindezért. Nem száz nap múlt el, hanem egy év. De mégis, merem remélni, hogy a VMSZ köztársasági parlamenti frakcióvezetője - Cedomir Jovanovic - él majd interpellációs jogával és felt.esz a kormánynak néhány érzékeny kérdést. Hogy ne csak az amerikai kongresszus gondoskodjék a kisebbségi jogokról.

(Ötvenhatos Imgyományok) Egy pesti kiállításon Illyés Gyula Égi/ mondat a zsarnokságról című versét az ötvenhatos hagyományok maradandó értékei közé sorolták. 1983-ban az újvidéki Új Symposion újraközölte e verset, ami a folyóirat ellen felsorakoztatott vádpontok közé került. A szerkesztőséget menesztették. Erről se feledkezzünk meg az ötvenhatos hagyományok előtti tisztelgés alkalmából.

60