Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

vidéki szalonjai jutnak eszembe, amelyekről Branislav Nusic írt. Távozásomkor Alek- sandar Tisma egy piaci szatyorból előveszi új könyvének dedikált példányát, az 1942-2001 között naplóját. Kezembe veszem a vaskos könyvet, megköszönöm. Tisma magyarul válaszol, ettől valahogy újra újvidékinek érzem magam. Kimegyek az utcára és a szerb kormány, továbbá a bankok optimista óriásplakátjain akad meg a szemem. Jobb lesz Tismát olvasni.

(Tíz év után) Milorad Ekmedzic, a legrangosabb szerb történészek egyike vagy tíz évvel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy 1989 után Európa pravoszláv és latin részre szakadt szét. A balkáni háborúk pedig azért folytak, hogy Közép-Európa meghúzza saját határait. Szerbiát kitaszították. Ebben az értelemben az elmúlt évtizedben szerbellenes rasszizmusnak voltunk tanúi. Ez a nézet a New York-i terrortámadás után még azokon is eluralkodik, akik előzőleg kételkedtek benne.

(A kisebbségi sajtó szabadsága) Adrian Nastase román miniszterelnök javasolta, hogy Romániában az RMDSZ pártigazolványa helyettesítse a státusigazolványt. A Krónika című erdélyi lap szerint lehetséges, hogy a miniszterelnök úgy véli, még belpolitikai kockázat árán is jobb, ha az erdélyi magyarságban az RMDSZ iránti lojalitást erősíti, minthogy a Budapesten kiadott igazolványokkal a magyar államhoz való kötődés kapjon erőre. Arra gondolhat, hogy a kisebbségi politikusokat az elmúlt évben megnyugtatóan sikerült kordában tartani. így érvel az erdélyi magyar sajtó, amelyet egyébként érdemes az interneten „fellapozni", hogy némi elképzelésünk legyen a kisebbségi vezérkart bírálni merészelő szabad kisebbségi sajtóról.

(A miniszter hittanra csenget) Gasa Knezevic közoktatásügyi miniszter iskolacsengővel futkároz a nebulók között a belgrádi I. Péter Király Általános Iskolában és - mint ahogyan hírközlő szerveinkben olvasom, a jugoszláviai magyar könyvkiadás egyik legfontosabb könyvének társszerzője - szórakoztató akar lenni. Olyan, mint egy bohóc. A papok méltóságteljesen szemlélik az elsősöket. És a társszerző-minisztert. A jelenet mintha figyelmeztetne, gyónni fog a miniszter is. Szerbiában, a súlyos kommunista elnyomás után, végre engedélyezik a hittant, rebegi ájtatosan a bemondónő. A minap egy régi fotó került a kezembe, elsőáldozóként a szenttamási parókia előtt állok. Kopaszra nyírva, rövidnadrágban. Ünnepélyesen. Mellettem a kereszt. Az ötvenes évek közepe. Emlékszem, a faluvégi utcánkból csoportosan jártunk hittanra, az egyszerű emberek nem panaszkodtak az üldöztetésre. Ismertem egyetemi tanárokat, magas beosztású szakembereket, akik hívők voltak és rendszeresen jártak a templomba. Utólag jönnek elő sérelmeikkel azok, akik egyszerre akartak komiíiunista funkcionáriusok és mélyen vallásos emberek lenni. Az igaz, hogy kiemelkedő tisztségviselők csakis párttagok lehettek, mégpedig nem is akármilyenek: tényleg hithűek. Ami viszont egyaránt sérelmes volt a teistákkal és az ateistákkal szemben.

(Politika és pornográfia) Feltörték Magyarország Miniszterelnöki Hivatalának honlapját. Az „Európai Tini ribancok" című weboldalt a hackerek az Európa Parlament és Tanács elektronikus kommunikációval kapcsolatos irányelvei helyett linkelték be. Számtalan ehhez hasonló esetről értesültem, s mindig azon döbbentem meg, hogy a fiatalok a politikát a pornográfiával hozzák kapcsolatba.

(Empátia!) Megjelent az interjúm a MN-ben. A gépírónő elsírta magát, miközben a magyar tömegsírokról szóló részt írta át, közli velem Ljubisa Stavric, a NIN újságírója. Kifejezéstelenül nézek magam elé, lehet, hogy itt kezdődik az empátia. Az emberi sorsokkal

58