Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

(.A barátságokról) Az igazi barátságok nem szűnnek meg. Csak egyszerűen emlékké lé­nyegülnek át. Ezek az egyedüli emlékek, amelyeknek nincs semmi rendeltetésük az éle­temben. (Korunk hőse) Kisebbségi vezető volt, aztán feltalálta a kapitalizmust. Akkor is, most is olyan pedantériával dolgozott, mint egy vidéki adóellenőr. Turgenyevnek ennyi éppen elég lenne. (A bírálatról) Sok időnek kell elmúlni, hogy kiderüljék, csak az volt értékes, ami érdemes volt a bírálatra. Időközben azonban annak is ki kell derülnie, hogy milyen silány volt az, aki tiltotta a bírálatot. Ezt egy barátom üzente, aki vidéki magányába vonult vissza, mert semmi értékeset nem látott maga körül. Üzenetén sokat rágódom. Belátom, sokszor téved­tem azzal, hogy az értéktelent bíráltam. De hogyan tegyek különbséget, faggatom magam, a magánnyal szemben. November (Az új évezred) Egy fiatal hölggyel beszélgetek, lemondta a londoni útját, amelyről tíz éven keresztül álmodozott. Ösztöneire hallgat, mondja halálos komolyan. Bioterrorizmus. Antrax-lexikon. Nukleáris terrorizmus. Az új fogalmak a tudatunkba ivódnak, közben ész­re sem vesszük, hogy megváltozik az életünk. Lassan-lassan, majd óvatosan, kulcslukon keresztül szemléljük a világot, amelyben nem merünk élni. Vannak, akik új középkort em­legetnek. Túlzás, válaszolja az ellentábor, s megpróbál úgy élni, mintha nem történt volna semmi. Félek azonban, hogy nem lehet, még akkor sem, ha túlzásról van szó. Az új évez­red egy gyászos szeptemberi napon kezdődött. (A demokrácia vasmarka) Miközben felelős tisztségviselőink a szerbiai kisebbségek helyze­tének javulásáról nyilatkoznak - egyesek már a legmagasabb európai normák érvényesíté­sével legyezgetik magukat. - Leszek Kolakowszki a posztszocialista országok természetraj­zát elemezve nem átall figyelmeztetni, hogy az új elitek a totalitarizmus után a nacionalizmus csapdájába estek, ami a nemzeti kisebbségek ösztönszerű gyűlöletében mutatkozik meg. Nem véletlenszerű elhajlások ezek, állítja Kolakowski, hanem szükségszerűen következ­nek a nemzetfogalomból. A hatalomba bemasírozó kisebbségi politikusaink tézisével ellen­tétben - az általuk jóindulatú többségi nacionalizmusként említett jelenségről van szó - Kolakowski nem átallja megállapítani, hogy: „a demokrácia fenyegeti a nemzetet, a nem­zet pedig a demokráciát". A lengyel filozófus éberségre int, a nemzeti szenvedélyek ma­radjanak a „demokratikus intézmények vasmarkában", mert egyébként olyan eszközökkel kell őket visszatartanunk, amelyeknek demokratikus legitimációja kétséges. A demokrácia vasmarka, tűnődök el, és Thomas Mannra gondolok, aki keményebb, harciasabb demokrá­ciát követelt a fasizmus idején. (A vadkapitalizmus virágoskertje) Egy újvidéki társaságban. Tisma, Boarov, a Vreme gazda­sági kommentátora, Éelimir Éilnik, filmrendező és még sokan mások. Arról folyik a vita, hogy melyik bank a megbízható. Most éppen csődbe jut néhány. Megússza-e a Karic- birodalom? Szóba kerülnek a nagy gazdasági maffiózók. Itt minden piszkos, a legpiszko­sabb mégis a pénz. Bűzlenek a vadkapitalista virágoskertek. Nagy kérdés, lehet-e ezen vál­toztatni, hiszen az új nómenklatúra tagjai között is sokan élvezték Milosevic nagylelkű privilégiumait. Mert bizony nemcsak rettenthetetlen híveit korrumpálta, hanem köteles­ségtudó ellenfeleit is. Ezzel az összefonódással kapcsolatban a két háború közötti Szerbia 57

Next

/
Thumbnails
Contents