Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)
(.A barátságokról) Az igazi barátságok nem szűnnek meg. Csak egyszerűen emlékké lényegülnek át. Ezek az egyedüli emlékek, amelyeknek nincs semmi rendeltetésük az életemben. (Korunk hőse) Kisebbségi vezető volt, aztán feltalálta a kapitalizmust. Akkor is, most is olyan pedantériával dolgozott, mint egy vidéki adóellenőr. Turgenyevnek ennyi éppen elég lenne. (A bírálatról) Sok időnek kell elmúlni, hogy kiderüljék, csak az volt értékes, ami érdemes volt a bírálatra. Időközben azonban annak is ki kell derülnie, hogy milyen silány volt az, aki tiltotta a bírálatot. Ezt egy barátom üzente, aki vidéki magányába vonult vissza, mert semmi értékeset nem látott maga körül. Üzenetén sokat rágódom. Belátom, sokszor tévedtem azzal, hogy az értéktelent bíráltam. De hogyan tegyek különbséget, faggatom magam, a magánnyal szemben. November (Az új évezred) Egy fiatal hölggyel beszélgetek, lemondta a londoni útját, amelyről tíz éven keresztül álmodozott. Ösztöneire hallgat, mondja halálos komolyan. Bioterrorizmus. Antrax-lexikon. Nukleáris terrorizmus. Az új fogalmak a tudatunkba ivódnak, közben észre sem vesszük, hogy megváltozik az életünk. Lassan-lassan, majd óvatosan, kulcslukon keresztül szemléljük a világot, amelyben nem merünk élni. Vannak, akik új középkort emlegetnek. Túlzás, válaszolja az ellentábor, s megpróbál úgy élni, mintha nem történt volna semmi. Félek azonban, hogy nem lehet, még akkor sem, ha túlzásról van szó. Az új évezred egy gyászos szeptemberi napon kezdődött. (A demokrácia vasmarka) Miközben felelős tisztségviselőink a szerbiai kisebbségek helyzetének javulásáról nyilatkoznak - egyesek már a legmagasabb európai normák érvényesítésével legyezgetik magukat. - Leszek Kolakowszki a posztszocialista országok természetrajzát elemezve nem átall figyelmeztetni, hogy az új elitek a totalitarizmus után a nacionalizmus csapdájába estek, ami a nemzeti kisebbségek ösztönszerű gyűlöletében mutatkozik meg. Nem véletlenszerű elhajlások ezek, állítja Kolakowski, hanem szükségszerűen következnek a nemzetfogalomból. A hatalomba bemasírozó kisebbségi politikusaink tézisével ellentétben - az általuk jóindulatú többségi nacionalizmusként említett jelenségről van szó - Kolakowski nem átallja megállapítani, hogy: „a demokrácia fenyegeti a nemzetet, a nemzet pedig a demokráciát". A lengyel filozófus éberségre int, a nemzeti szenvedélyek maradjanak a „demokratikus intézmények vasmarkában", mert egyébként olyan eszközökkel kell őket visszatartanunk, amelyeknek demokratikus legitimációja kétséges. A demokrácia vasmarka, tűnődök el, és Thomas Mannra gondolok, aki keményebb, harciasabb demokráciát követelt a fasizmus idején. (A vadkapitalizmus virágoskertje) Egy újvidéki társaságban. Tisma, Boarov, a Vreme gazdasági kommentátora, Éelimir Éilnik, filmrendező és még sokan mások. Arról folyik a vita, hogy melyik bank a megbízható. Most éppen csődbe jut néhány. Megússza-e a Karic- birodalom? Szóba kerülnek a nagy gazdasági maffiózók. Itt minden piszkos, a legpiszkosabb mégis a pénz. Bűzlenek a vadkapitalista virágoskertek. Nagy kérdés, lehet-e ezen változtatni, hiszen az új nómenklatúra tagjai között is sokan élvezték Milosevic nagylelkű privilégiumait. Mert bizony nemcsak rettenthetetlen híveit korrumpálta, hanem kötelességtudó ellenfeleit is. Ezzel az összefonódással kapcsolatban a két háború közötti Szerbia 57
