Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

(Urak és kubikosok) Közel egy évtizede figyelem, miként szorul háttérbe egyszerű magyal- kisebbségi polgár. Ha egy tisztségviselő, illetve pártfunkcionárius fenyegető levelet kap, akkor a „magyarság nevében" talpra áll az egész vezérkar. Az egyszerű polgár tényleges fenyegetettségéről azonban szó sem esik. Pedig az elmúlt időszakban nem a funkcionáriusok voltak a legnagyobb veszélyben, hiszen a hatalom bársonyszékei bizonyos fokig védelmezték őket, hanem az egyszerű magyar kisebbségi polgárok. Ebből kell kiindulni. Nem tartom méltányosnak, ha csak akkor háborodunk fel, ha valakit nem neveznek ki magas tisztségre, de szótlanok maradunk, ha valakit kidobnak az utcára. A magyarság nemcsak politikai vezetőkből áll, hanem földművesekből, tanítókból, kőművesekből, lakatosokból, pékekből, gyári munkásokból, napszámosokból, kubikosokból. így vagyunk a kettős állampolgárságról folyó csetepatévei is. Ne csupán egy ember védelmét helyezzük figyelmünk középpontjába, hanem a kettős állampolgárság intézményének elismertetését. Annál is inkább, mert a magyar kormányfő, ne mondjam, térden állva kérte az itteni magyar pártokat, ha úgy mérik fel, hogy a vajdasági magyarság igényli a kettős állampolgárságot, akkor ezt jelentsék be. Ezt kell tenni. Remélem kormánypártunk követelésére a Szerbiai Demokratikus Ellenzék és a szövetségi külügyminisztérium mielőbb napirendre tűzi a kérdést, annál is inkább, mert részt vesznek benne kormánypártunk képviselői is. Azt csodálom, hogy eddig is hallgattak.

(Milosz vigasza) Ahogy felduzzad Újvidék lakossága, úgy csökkennek benne a változatosság és a másság esélyei. „Jó dolog kis országban születni - hangoztatta Czeszlav Milosz a svéd akadémián mondott beszédében -, ahol a természet emberi léptékű, ahol az évszázadok során különféle nyelvek és különféle vallások éltek együtt". Lehet, hogy Európa eme részén a tarka és változatos országok nem kellemesek, de egy város lehet tarka és változatos és annak ellenére kellemes. Sokszor vigasztaltam magam efféle gondolatokkal. Talán Milosz is így volt saját mondatával.

(Európa Júdásai) Furcsa, hogy az európai értékrendre mindenki esküszik, de az első alkalommal megtagadja azt. Ez elsősorban vonatkozik a hatalmat gyakorló politikusokra, de megnyilvánul a szellemi élet majdnem minden területén. Napjainkban tehát főleg az európaiság cinikus szimulálásának vagyok tanúja. Európa Júdásai lettünk.

(Terroristák és szószegők) Kasza szerint Canak közönséges verbális terrorista. Pár hét múlva ugyanis úgyis visszaáll a tartományi autonómia. Akkor minek káromkodni? Tényleg! Ölünkbe pottyan az autonómia, aminek a megegyezés szerint már augusztus végén meg kellett volna valósulnia. Nem tudom pontosan felidézni, mit mondott Canak, mondta-e, hogy akik másképpen gondolkodnak, mint ő, azok menjenek az orvoshoz és gyógykezeltessék magukat. Vagy csak elkáromkodta magát azért, mert sokan nem tartják be adott szavukat. A köznép azt mondja az utóbbiakról, hogy hazugok, és nagyot káromkodik utána.

(Cosiéés Kostunica) Latinka Perovic Újvidéken. Arról beszélgettünk, hogy milyen kísérteties szellemi rokonságot mutat Dobrica Cosic és Vojislav Kostunica kormánya. Egyik-másik esetben még a szereplők is ugyanazok.

(A szabadság első szellője) Szerbiában megtanultam, hogy a politikai szabadság barbárságba vezethet, ha nem az értelem szab neki irányt. Csakhogy a szabadság első szellője könnyen elszédíti az elméket. A legveszélyesebb éppen az első szellő. A berlini fal dülede- zésének idején, a nyolcvanas évek végén, Újvidéken is, Belgrádban is a tömegek kiözön- löttek az utcára, egy része bizonyára azzal a céllal, hogy nagyobb szabadságot küzdjenek ki. Aztán kiderült, nem volt erő a szabadságra. Julien Bendának megint igaza lett. Mihelyt

52