Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

(Bátorítás) A Duna felett nem látok a sirályokat, jegyzem meg. Bizonyára kitartottak velünk, de nem láthatók, mert az idő öregszik, válaszolja a barátom. Megnyugtattam magam, mégis kitartottak a sirályok.

(Fekete krónika) Márciusban Beodnban egy albánt polgárt összevertek és nemzeti alapon sértegettek. Aztán Sremska Mitrovican véresre vertek egy albánt és a fiát, miközben arra figyelmeztették, hogy azonnal hagyja el a várost. Szabadkán ugyancsak összevertek egy magyar iskolaigazgatót, ami kapcsolatban van az iskola nevének megváltoztatásával. Egy iskolát ugyanis Széchenyi Istvánról neveztek el. Becskereken a Szerb Nacionalisták Szövetségének tagjai megszentségtelenítettek egy zsidó emlékművet. Kikindán a zsidókat fenyegették meg. „Legyilkolunk benneteket", állt a névtelen levelekben. Backa Palankán romaverés volt. Zomborban a magyar- és a zsidóellenes falfirkák éktelenkedtek. Újvidéken újságírókat fenyegettek meg, majd vertek is. Majd újra magyarellenes falfirkák Zomborban. A magyarverés lassan úri foglalkozás lesz. A magyar urak nem tesznek semmit, érthető, hiszen nem őket verik.

(Modernitás és identitás) Miért ne tanuljunk egyet-mást a törököktől? Az úgymond rossz emlékű török időkben négyszáz éven keresztül békésen éltek egymás mellett a katolikusok, a pravoszlávok és a zsidók. Addig, amíg élvezték az önkormányzati kereteket, a viletet. Aztán a modern ipar és kereskedelem összeroppantotta ezeket a kereteket, a világ összekuszálódott, s kezdetét vették az etnikai konfliktusok. Két egymással ellentétes erőt kellene tehát egyensúlyba hozni. A modernitást és az identitást.

(Megnyugvás) Csak még annyi időt adjál istenem, hogy egy kicsit élvezzem az életet, sóhajt fel egy nő, aki felnevelte három gyermekét és eltemette a férjét. Aztán sokak számára értelmetlenül cselekedett. Eladta tágas háromszobás lakását és vett egy kis garzont, a hintaszék volt az első bútordarab, amit az új lakásába szállított. Az ablak elé tette és sokáig bámulta a szemben levő emeletes házat, meg a mellette tátongó darabka eget. Lelke megnyugodott, hiszen ötvenéves küzdelem után találkozott az élettel.

(Végállomás) Nehezen talál hazára, akinek van lelkiismerete. A purgatórium lesz a hontalanság elkerülhetetlen végállomása. Jóllehet ott rendben is lenne minden. Egy szót odatesznek, majd elvesznek.

(A mi kis elefántcsonttornyunk) Sokan észre sem vették, hogy milyen nagy viharok dúlnak a szellemi elefántcsonttorony környékén. Annak lakói viszont pusztán azt gondolták, hogy valahol a közelben koncerteznek, és a vihar közepette egy régi kedves dallamot dúdoltak. Ami bátorítóan hatott azokra, akik nem akartak tudni a viharról.

(Ihlet) Rémület vesz erőt rajtam, amint megszűnők álmodozni. Attól félek, hogy elalszom. De még ennél is rosszabb a hosszantartó álmatlanság, aminek következtében kínomban az igámmal táncolok.

(A nosztalgia divatja) Egy gondolat szüntelen felzaklat. „A világ összeomlott - írta Gombrowitcz -, de a művészet kis világa érintetlen maradt. Most is ugyanazzal a nyomorult háború előtti Parnasszussal találom szembe magam, csak a színe más." Vajon mi mennyire tartjuk magunkat régi, becses előítéleteinkhez? A háború előtti Parnasszus díszeihez?

51