Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

ne. Ha mindez igaz, akkor miért a sok panasz? A kiadvány külön kiemeli, hogy a „kisebbségi paradicsomban" a szerb kormánynak magyar alelnöke van, és a tartományi szervekben is nagy számban üldögélnek a kisebbségi vezetők. Ami igaz is. Ennek viszont már fele sem tréfa. A világ ezt a tényállást komolyan veszi, s a nemzetközi közvéleményt megnyugtatja, ha a kisebbségi politikusok benn vannak a kormányban. Úgy véli, ez esetben a rosszallásra, a panaszra sokkal kisebb jogunk van. Ezt tudomásul kell vennünk, akárcsak azt is, hogy a hatalomnak bizony ára van.

(Gyáva és bátor epigonok) Igaza van Márainak. A költészet szüntelen készenléti állapot. A költőnek nincs ideje sütkéreznie az örökkévalóságban. Erre az önimádó gesztusra, teszem hozzá, csak a túlságosan vakmerő epigonok vállalkoznak. Akik idővel a gyáva epigonok nagy példaképei lesznek.

(A törzsfőnökök irodalma) Egy tiszakécskei tanárnő úgy találta, hogy végső ideje elismerni Szabolcska Mihályt. Könyvet írt róla, amely kécskeiek világtalálkozójára jelent meg. A nagy eseményre megtisztították Szabolcska 1939-ben emelt szobrát, kigyomlálták a szülei sírját. Mindez rendben is lenne. A tanárnő igen tanulságosan indokolta meg Szabolcska rehabilitálását. „Pörköltet meg sült húst ettünk, és azon szomorkodtunk, milyen könnyen felejt a világ. Pedig Tiszakécskének Szabolcskán kívül nincs senkije, akire igazán büszke lehetne." Ha egyszer ez a szempont érvényesül, akkor a helyi kiskirályok megteremtik a helyi irodalmárokat, akik méltó emléket állítanak nekik a helyi folyóiratokban és egzotikus könyveikben. Úgy látom, jó úton vagyunk.

(Békebeli nemzedék) Újra beindult a hadigépezet. Nem gondoltam volna, hogy az új nemzedékek a békebeli nemzedék tagjaként tartanak számon. Némi jogos szemrehányással, természetesen.

(A valóságról) Rovogatom a sorokat. Ismerem az ablakom alatti park cserjéinek életét, hallgatom a szél zúgását, ízlelgetem, édes-e a napfény vagy keserű. Muszáj írnom, hogy egy árva nap se múljék el anélkül, hogy papírra vessek legalább egyetlen mondatot. Ilyesformán menekülök a jelen elé. Hasztalan, mert az események úgyis beérnek. Kénytelen vagyok elismerni, hogy a valóság csak akkor ismerhető meg, ha menekülünk előle. Nincs többé idő bámulni a valóságot.

(Összefüggések) Szeretném felhívni a jóindulatú vajdasági autonomisták figyelmét arra, hogy Európának eme részén sokan megpróbáltak kialakítani transznacionális identitást, de a kísérletek sorra kudarcba fulladtak, Jugoszláviában pedig véres háborúval végződtek. Az ellenpélda Svájc, de a szívós svájci patriotizmus csak azért maradt fenn, mert feltétel nélkül elismerte a nemzeti közösségek létét. A nemzeti közösségek pedig azért tudtak beilleszkedni a modern világba, mert feltétel nélkül elismerték a demokratikus értékeket. Nálunk a területi identitás elvét sokszor a nemzeti identitás ellenében, a nemzeti identitást pedig a demokratikus értékrend ellenpontjaként fogalmazták meg. Sajnos, legtöbbször a demokrácia szenvedi meg a kárát. Arról pedig semmiképpen se feledkezzünk meg, hogy hiteles demokratikus közélet nélkül a kisebbség asszimilációra ítéltetik. Csak a szabadon gondolkodó, szabadon vitatkozó személy képes áthidalni a minoritása hátrányait, a nyáj- szellem viszont traumatizálja, megbénítja a kisebbségi közösséget. Ezek az ellentétek őrlik jelenleg a vajdasági magyar kisebbség tudatállapotát, sokkal inkább mint a közelmúltban, amikor vagy-vagy helyzetben volt. Akkor csak bátorság kellett és dac, ma kultúra és szabadság kell.

50