Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Tódor János: Melósnovellák

lapotban van. Februárban a helyközi autóbuszjárat pilótája mentette meg az életét, amikor észrevette, hogy a hóval befútt árokban fekszik valaki.

Januárban mondták ki a válást, a gyerekek az asszonynál maradtak, Laci meg visszament a falujába az anyjáékhoz lakni. Tíz napja dolgoztunk együtt, mert Nyakas Józsi, az állandó sofőröm szabadságon volt. Műszakkezdéskor mindannyiszor az öltözőben keresgéltem, s a leglehetetlenebb helyekről kapartam elő. Különösen a bádogtetejű étkezőasztal alá szerette bevackolni magát. Máskor meg a WC ajtaját kellett rátörnöm, mert az istennek sem bírt fölébredni.

Most is, akár egy holdkóros kóvályog a teherautók között, úgy kell karon fogva odavezetni a nekünk rendelt szürke Ifához. Aztán amint végre beállunk a raktár elé, össze is csuklik, és máris húzza a lóbőrt.

Az első alkalommal még üvöltöztem vele, epres ládával vertem a pilótafülke tetejét, de mindhiába, a füle botját sem mozgatta. Kénytelen voltam egyedül cigölni a ládákat, zsákokat, konténereket. Igaz, én voltam a rakodó, avagy a munkakönyvi bejegyzés szerint a szállítmánykísérő, de a sofőrök is megkapták a mázsapénzt.

Laciba lehetetlen életet verni, merev részeg. Tele van már vele a burám, de hát ismerem búját-baját, és sajnálom a szerencsétlent. Fia földobnám, rögtön kirúgnák, és a családja után a munkáját is elveszítené. Kora reggelente, amikor végezve a melóval, a Zöldért-kirendeltség mögötti kis élelmiszerbolt előtt kortyolgatjuk a kétde- kás barackot, Lacinak, aki reggelre kialudta magát, be nem áll a szája. Rendszerint a szemét kurváját (így nevezi a hűtlen asszonyt) csepüli, aki egy laktanyában kantinos, és a sofőr szerint a tiszt urak kezelgetik. Többször elhatározta már, hogy hazavágja a ringyót, de nincs hozzá bátorsága. Meg aztán ott vannak a gyerekek.

Ezek a délelőttbe hajló gyónások többnyire mindig ugyanúgy végződnek. A sofőr a betonhoz csapja az üveget, öklével kezdi ütni az üzlet rücskös falát, s hozzá bömböl, mint egy taknyos gyerek. Majd miután az öncsonkítástól sikerül valahogy eltérítenem, a nyakamba borul, és égre-földre esküdözik: meg fogom látni, ma este színjózanul jelentkezik munkára.

Azóta, hogy az első közös műszakban, alig húsz méter megtétele után Laci áttért az út másik oldalára, éjszakánként én ülök a volánhoz.

Már újra Nyakassal hajóztunk, amikor egyik éjjel rakodás közben kérdezte tőlem a targoncás, hallottam, mit történt Lacival? Dunaújvárosba, a papírgyárba szállított szalmát. Visszafelé jövet Dinnyésnél fénysorompót kapott. Leszállt a kocsiról, és komótosan besétált a robogó mozdony elé.

Amikor április végén a Zöldérthez kerültem rakodónak, észrevettem, hogy társaim bizalmatlanul méregetnek. Különösen Tábor Pisti, aki mellé a kocsikísérés csín- ját-bínját kitanulni beosztottak. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, nem elsősorban az a baja velem, hogy először a fejes káposztát nem tudtam megkülönböztetni a keltől. Mint ahogy nem is az, hogy gőzöm sincs arról, milyen sorrendben kell felpakolni a ládákat és a zsákokat. Pedig csak az ideális helykihasználás esetén fér föl az autóra az ötven mázsa zöldség. Kurvára zavart, hogy a hátam mögött sutyorognak a vörös hajú, szeplős sofőrrel.

A két városi kanyar után az éjszakai terítés utolsó fordulójaként a Velencei tó településeinek zöldségboltjait jártuk végig. A legtöbbhöz kulcsunk volt, amelyikhez meg nem, ott alumínium konténerekben hagytuk a bolt előtt az árut. Húszkilós pi22