Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Tódor János: Melósnovellák

amíg a pultnál kiszolgálták a hosszú, fegyelmezett sorokban kígyózó bányászokat, Bogosi feneketlen mély álomba zuhant. Barátja hagyta ilyenkor aludni; itta a fröccsöket és kitartóan virrasztóit mellette.

Az egyetemista egyedül Tibort avatta be a tejüzemben, hogy esküvője lesz, no és persze, ami a legfontosabb, törvényes felesége. Nem kell tovább prűd és álszent házinéniket győzködni, kukkoló házibácsik ocsmányságait eltűrni. Eszébe se jutott, hogy az esküvő napját megelőző éjszakára szabadnapot kérjen. Április negyedikén szerettek volna esküdni, de a tanácson közölték velük, hogy az lehetetlen, hogyan is juthat eszébe valakinek a felszabadulás napján nősülni (férjhez menni)?

így aztán maradt április harmadika. A távirati úton küldött meghívásokat április elsején kézbesítette a posta, ezért aztán a rokonságból többen is áprilisi tréfának vélték a dolgot.

Április harmadikén hajnali kettőkor a kannák már a terítésre induló kocsikon sorakoztak. A kannás intett Tibornak, s mindketten az öltözőbe lopóztak. Bogosi két üveg (fekete címkés) cseresznyét vett elő a szekrényből. Az egyiket átnyújtotta a ja- vító-nevelősnek, majd két egymás melletti vécéfülkébe telepedtek. Az ajtót magukra zárták, úgy iszogattak, beszélgettek.

Bogosi terveiről mesélt: ügyvéd lesz, de nem ám holmi pénzhajhász hólyag, hanem olyan, aki a szerencsétlenek és ártatlanok védelmét fizetség nélkül is vállalja. Mától kezdve pedig nem gondol tovább a többi nővel, hiszen holnaptól őnéki saját kis felesége lesz. A kannás-ügyvédjelöltnek nyomban ügyfele is akadt. Tibor a fülkéket elválasztó funérlemezen átkopogva felkérte, hogy vállalja el az ő állandó jogi képviseletét.

Már a cseresznye végén tartottak, amikor a művezető, akár egy makkra éhes vaddisznó, becsörtetett az öltözőbe.- Mi a kórságot csinálnak maguk a vécében?! - üvöltött, mint a fába szorult féreg.- Szarás közben is rád gondolunk, te majom! - válaszolta tele szájjal röhögve Tibor.

Amikor előjöttek, a művezető vörös volt a tehetetlen dühtől, zsíros, elöl hosszúra hagyott szalmasárga haja az arcába lógott.- Ki vannak rúgva! Vegyék tudomásul, ki vannak rúgva! - söpörte félre szemüvegéről a hajat. - Maga pedig... - bökött másik kezével Bogosi felé -, maga pedig szé- gyellje magát! Meg fogjuk írni az egyetemnek, hogy bűnözőkkel barátkozik.- Csak azt próbáld meg, te szemét! - ordította Tibor, s mielőtt még az egyetemista közbeléphetett volna, a művezető torkának ugrott, és fojtogatni kezdte.

Bogosi barátjára vetette magát, de mire sikerült lecincálnia, addigra már véresre karmolta a művezető nyakát.

Tusolás közben Bogosi leendő asszonyára gondolt. Fekszik az albérleti ágyon, és teste öntudatlanul is várja az ő megérkezését. Fáradtan, kába fejjel odabújni egy meleg női testhez, elrejtőzni benne. Együttlétük legmeghittebb pillanatai voltak

ezek.

Vajon ma reggel is alva találja még?

19