Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Tódor János: Melósnovellák
irodából a nyakára egy egyetemistát, hogy az jelentse az ő svarcait? - mesélte neki. De aztán, ahogy az ifjú munkaerő elfogadta - ahogy ő nevezte - a „bérkiegészítő juttatásokat", Gyuri bácsi megnyugodott. Nem úgy Bogosi barátnője, aki reggelente megütközve fogadta a több kiló kávéval, cukorral, csokoládéval, egyéb nyalánkságokkal felpakolva hazatérő tejüzemi szállítmánykísérőt.- Mi lesz, ha egyszer megbuktok? - kérdezte a lány, s mindjárt válaszolt is magának. - Akkor aztán röpülsz az egyetemről! Sikerült is ezen alaposan összeveszniük, ezáltal Bogosi nyomban közelebb érezte magához a fehér fityulás, viaszosvászon-kötényes, gumicsizmás krémtúrólányokat és -asszonyokat. Ám a Hege által grogmámorban lefestett tejdizőzök egyelőre késtek. Helyettük egy izgága, szemüveges művezető fogadta a barátnője aggódásának engedve éjszakai műszakba dezertált egyetemistát. Bogosinak már az első pillanatban ellenszenves volt a pattanásos, zsíros haját hátrafésülve viselő figura. „Hogy a francba lehet a pufajkához nyakkendőt kötni?" - gondolta. A jéghideg raktárba került, ahol ember- magasságban sorakoztak a tejes- és kakaós zacskókkal megrakott műanyag ládák. Neki és egy másik segéderőnek raklapokra kellett tornyozni ezeket, hogy aztán a targonca fölrakja a teherautóra. Tibi, a másik rakodó, jogerősen kiszabott javító-nevelő munkáját töltötte a tejüzemben, a művezető megkülönböztető figyelmét élvezve.- Jogra jársz, haver, azt mondják. Akkor áruld el nekem, hogyan lehet egy ártatlan embert úgy meghurcolni, tönkre tenni, mint engem? - fakadt ki a borostás fiatalember, amikor a culágerkedés elől egy sötét, de meleg bódéba bújtak pihenni. Tibor, az „ártatlan", egy általa kiprovokált verekedés végén lerántotta a pultról a presszógépet. Jópofa, belevaló vagány volt, bármikor képes arra, legyen a helyszín a vasúti resti, vagy egy elegáns étterem, hogy összetarháljon két korsó sörre valót. Amikor Bogosi a tejüzemi nőkre kérdezett rá, Tibi úgy bámult rá, mint egy ütő- döttre. - Hogy itt belevaló nők? Ha léteznének ilyenek, én leírnék az első, aki tudira róluk. El vagy te tévedve, kisfiam. Bogosi egyből Hegére gondolt, s próbálta kitalálni, hogy vajon hol verhették annyira meg. A joghallgató olykor restelkedett Tibi előtt, mivel a művezető állandóan csak őt dicsérte a másik rovására. — Ne törődj vele, engem nem zavar. Azt hiszed, nem vettem észre, hogy rám utazik a ficsúr - szerelte le Bogosi magyarázkodását a presszógép romboló. Amikor már végképp torkig volt a példabeszédekkel, kérte a művezetőt, helyezze el onnan, mert tudomására jutott, hogy a kannás megbetegedett. A tejüzemi éjszakában a kannást övezte a legnagyobb tisztelet, mivel övé volt a legkeményebb robot, ugyanakkor a maga ura volt, nem ugráltathatta senki. A művezető végül is beleegyezett, hogy az egyetemista a kannákkal próbálkozzék, bár úgy vélte, úgysem fogja bírni. Éjszakánként nyolc-kilencszáz ötvenliteres tejes és tejfeles kannát kellett a kocsikra cipelni, ami a joghallgató végső erőtartalékait is felemésztette. Előfordult, hogy hazafelé tartva Tibivel beültek az első útjukba eső kocsmába, leültek az asztalhoz, és 18
